KISVÍZFOLYÁSOK VÍZMINŐSÉGÉNEK VESZÉLYEZTETETTSÉGE, A MEGFIGYELÉS ÉS A VÉDELEM TÁRSADALMI SZERVEZŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

 

Balogh Judit főtanácsos

 OKTVF Víziközmű Főosztály, Nemzeti Programok Osztálya

 

 

 

 

„Hogyha sok fiatalember sok kis helyen sok kis tettet visz véghez,

 ezzel megváltoztathatja a világ arculatát.”

/afrikai közmondás/

 

 

 

Kisvízfolyásaink veszélyeztetettsége

 

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Víziközmű és Környezetmérnöki Tanszékének az EU Víz Keretirányelv (VKI) bevezetésével kapcsolatos előzetes felmérése (Somlyódy, L. 2002.) szerint felszíni vizeink jelenlegi vízminőségi állapota közül kisvízfolyásaink rosszabb helyzetben vannak (főként a BOI5 tekintetében).

Közismert jelenség, hogy a kisebb vízfolyások jóval érzékenyebbek az antropogén hatásokra. Szinte minden komponensre a legkedvezőtlenebb vízminőség a 100-1000 km2 közötti tartományt jellemzi. Ezek főként azok a hazai kis és közepes vízfolyások, melyek már elegendően nagy vízgyűjtővel rendelkeznek ahhoz, hogy az emberi hatások érvényesüljenek. Az oldott oxigén tartalom mutatói a 100 km2-nél kisebb vízgyűjtők esetében a legrosszabbak, a kis hígulás miatt ez a mérettartomány rendkívül érzékeny a szervesanyag terhelésre. Általánosságban a nagyobb vízfolyások vízminősége kedvezőbb, mint a kisebbeké. Ennek oka a hígulás eltérő mértéke. (Különösen érvényes ez a megállapítás a Dunára és a Tiszára: mutatóik lényegesen előnyösebbek, mint a saját vízgyűjtőjük átlaga.) A jelenleg még nem monitorozott kisebb vízfolyások bevonásával az országos kép számottevően romolhat, és fontos megjegyezni, hogy a határszelvények az országos átlaghoz képest lényegesen kedvezőbb helyzetet mutatnak, tehát a vizeink minősége sok tekintetben rajtunk is múlik (Clement, A.- Buzás, K. 2001).

 

A vízminőség-romlás gyakran a rendezetlen tulajdon-átalakulás következménye

 

Felszíni vizeink minőségét ronthatja, hogy a hazai tulajdonosi és kezelői-üzemeltetői struktúra szétaprózódott, instabil rendszerében, melynek fenntartásához nem szociális alapon működő díjtámogatási rendszer is hozzájárul, a hatékonysága mellett, pl. a kisebb szennyvíztisztítók üzemeltetési szakszerűsége és az ellátás biztonsága is sok esetben veszélybe került. A víziközműveket üzemeltető és a belvíz-csatornákat, kisvízfolyásokat, tavakat stb. kezelő új szervezetek cégbírósági bejegyzéssel jönnek létre. A bejegyzésnek azonban nem feltétele a feladat ellátására való alkalmasság (szakmai felkészültség, felszereltség és elegendő tőke meglétének) igazolása, illetve bármilyen működési engedély felmutatása. A tulajdonosi szerkezet változásával olyan üzemeltetési szervezeti formák alakultak ki, melyek az ellenőrző hatóságok számára sok esetben átláthatatlanok és egyes esetekben a hatályos jogi szabályozásnak is ellentmondanak. Nélkülözik a vízellátás-szennyvíztisztítás biztonsági garanciáit, (sőt nagy számban jelentkeztek a tulajdonviszonyokat szabálytalanul vagy jogszabályi alap nélkül átrendező megoldások is). Ez az állapot a tulajdoni felaprózódás mellett az önkormányzatoknak sokszor üzemeltető nélkül átadott közmű vagyonnak, és nem elhanyagolható részben a jogszabályi háttér hiányának következménye. Az üzemeltetés biztonságát, főként a kis szolgáltatóknál a szakismereti hiányosságok mellett az alacsony tőke ellátottság veszélyezteti. Az ilyen üzemeltetők kritikus helyzetűnek tekinthetők, akiknél bármikor csődhelyzet állhat elő. Ennek áthidalására az ugyancsak rossz anyagi helyzetben lévő tulajdonos önkormányzatok nem minden esetben lesznek képesek. A szolgáltatás fenntartása csak állami beavatkozással oldható meg.

 

Ami a vizeknek szennyezés, az növényeknek tápanyag lehet!

Az emberi metabolizmus N és P emissziójában a vizelet játssza a legfontosabb szerepet: ez tartalmazza a napi kibocsátás 80-90 % illetve 50-60 %-át (a széklet az összes szerves szén és a mikrobák szempontjából meghatározó). Az öblítéses toaletten alapuló, a közegészségügyi gondokat megoldó, a múlt században forradalmian korszerűnek tekintett infrastruktúrában az átlagosan 1.5 l/fő/nap vizeletet két nagyságrenddel (százszorosára!) felhígítjuk. A háztartási szinten nyitott anyagforgalmat hozunk létre és a szennyvizet nagy méretű, összetett és drága csatorna rendszeren vezetjük a szennyvíztelepre. Itt - az érzékeny térségekben - újabban már a nitrogént is eltávolítjuk, amelynek a „marginális” költsége a legmagasabb. Egyúttal (a foszfor mellett) rendkívül hasznos tápanyagot pazarolunk el.

 

A múlt elképzelésein túl - a meglévő infrastruktúra tehetetlenségét is figyelembe véve - kézenfekvő lenne a korszerű ipartól is tanulni: a szennyvizek szétválasztása, tisztítás a keletkezés helyén, visszaforgatás és újrahasznosítás. Mindezt a háztartási szinten kell elkezdeni. Ígéretes kutatások új, hosszú távon fenntartható és gazdaságos megoldások külföldön már találhatók. Itthon is meg kellene tenni az első lépéseket (Somlyódy, L. 2002.).

 

Kis-vízfolyás fenntartó tevékenységeink

A szennyező források felmérésén és megszűntetésén túl az EU Víz Keretirányelve előírásainak megfelelően felülvizsgálni, és szükség esetén módosítani kell majd a jövőben. a kis-vízfolyás fenntartó tevékenységeink (meder- és rézsű-munkálatok, vízpart- és meder-rehabilitáció stb.) eddigi gyakorlatát is. A felszíni vizek jó ökológiai állapotának megőrzése ill. elérése érdekében kerülni kell a vízhozam-csökkenéssel és a rehabilitációhoz szükséges területek beépítésével vagy mezőgazdasági művelésével járó káros beavatkozásokat. Ennek megszervezése sem lesz könnyű a fentebb vázolt, átalakulóban lévő tulajdonosi és jogi környezetben.

 

Kisvízfolyásaink jelentős hossza és a VKI-val járó megnövekedett kötelezettségeink indokolják hogy az EU fejlett országaiban alkalmazott gyakorlathoz hasonlóan, az érintett tárcák (KvVM, FVM, BM) szakhatóságain túl, az önkormányzatok és a helyi lakosság képviselőinek (intézmények, vállalkozások, társadalmi szervezetek) együttműködésével a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek részeként valósuljon meg a patakfigyelő és -megőrző hálózatok közös fejlesztése és működtetetése.

 

A fentebb vázoltak adják aktualitását annak, hogy dolgozatomban beszámoljak néhány fontosabb egyetemi patak-kutató műhely eredményeiről és egy országos társadalmi patak-fórumról. Ez utóbbit a Környezet- és Természetvédő Szervezetek XIV. Országos Találkozóján (Debrecen 2004. márc. 25-28.) a Kék Forrás Környezet- és Természetvédelmi Egyesület Vízvédelmi Munkacsoportja szervezésében a „Kisvízfolyások állapotának védelme” szekcióban tartottunk. Itt egyetemek, vállalkozások és társadalmi aktivisták számoltak be több éves patak-kutató és védő tevékenységükről, valamint a területileg illetékes hatóságokkal és kezelőkkel történő együttműködésükről. 

Noha ezek az előadások pedagógusoknak, természetvédelmi őröknek és más laikus érdeklődőknek szóltak, talán a vízügyi szakmai körök érdeklődését is felkeltik különösen akkor, amikor a EU Víz Keretirányelv (14. cikkely) a társadalmi egyeztetés szükségességét is hangsúlyozza:

„(1)      A tagállamok elősegítik az összes érdekelt fél bevonását ezen irányelv végrehajtásába, különösen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésébe, felülvizsgálatába és korszerűsítésébe.”

 

 

Néhány jelenleg folyó patak-kutatásról

 

A felső vízgyűjtői patakok vízhozamának napi ciklusa eléggé kevéssé vizsgált tématerület világszerte. A témát elemző néhány, szinte kizárólag külföldi, kutató vizsgálatai alapján a jelenség leginkább az evapotranszspirációval (a vízparti növényzet párologtatásával) hozható összefüggésbe. Még ez a kevés úttörő sem vizsgálta viszont a vízminőségi paraméterek napi változását. Erre tett kísérletet a Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszéke. A kb. 10 éve folyó patak-kutatásaik legfrissebb eredményeiből idézünk fel néhányat alább.

 

A kis léptékű vízháztartási folyamatok és az erdőgazdálkodás, mind ezekre gyakorolt módosító hatásainak – a kisvízgyűjtők lefolyásának napi és szezonális ritmusát befolyásoló tényezőket elemző – vizsgálatára létesült a Nyugat-Magyarországi Egyetem Soproni-hegységben található, Hidegvíz-völgyi kutatási területe (1. ábra).

A mérés helyszíne a Sopron melletti Hidegvíz-völgy egésze (601 ha), mint vizsgált terület, valamint ezen belül két kisebb vízgyűjtő, a Vadkan-árok (93 ha) és a Farkas-árok (62 ha).

A kísérletek kezdetén a két minta-kisvízgyűjtő teljes területe erdővel borított volt, majd később a Farkas-árok patakja mentén, a vízhozammérés szelvényéhez közel egy kisebb területen tarvágásos erdőirtás – majd felújítás – történt. A faállományok korosztályok szerinti eloszlása, fiatal-középkorú-idős kategóriát alkalmazva közel hasonló. Ennek ellenére megfogalmazható néhány olyan különbség, amely a völgyek vízháztartására hatással lehet. Különbözik a két kisvízgyűjtő a fenyves (túlnyomó részben a lucfenyő) és a lomblevelű állományok (nagyobb részt a bükk) térfoglalásában. Vízháztartási szempontból ez jelentős különbség, hiszen a luc benedvesedési kapacitása jóval nagyobb. A bükknek van törzsi lefolyása, a lucnak viszont alig. Más jellegű avartakarót képeznek maguk alatt, és a talajban másként helyezkedik el a gyökérzetük is, a lucé sekélyen, a talajfelszínhez közel, a bükké mélyebbre hatolón.

 

Eltérés mutatkozik az utak területarányában is. A területen található burkolt- és földutak, valamint a nyiladékok többféleképpen módosítják az összegyülekezést. Megszakítják a lefolyást, de a vonalak mentén fel is gyorsítják, átvezetve területrészek között a vizet.

 

 

 

 

  

 

 

    

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. ábra A patak-vizsgálatok helyszíne/ P., Kalicz, 2004.

 

A lefolyás

 

A két kisvízgyűjtő relációjában vizsgálva a felszíni lefolyást, megállapítható, hogy az összegyülekezés a Farkas-árokban általában hevesebb és az árhullámok csökkenő ága is meredekebb, tehát a vízgyűjtő kiürülése is gyorsabb. A tarvágás után a két kisvízgyűjtő napi vízhozam átlagai között fennálló korábbi arány módosult, ami egy fakitermelésnek (tarvágásnak) tulajdonítható, amely június-július hónapban történt a Farkas-árok kifolyási szelvényénél a patakmederhez közeli erdőrészletben. (A tarvágott terület vízhozama kb. 2/3-a volt a természetesen erdősült vízgyűjtőjének.)

 

Az alapvízhozam

 

A felszín alatti lefolyásból származó alapvízhozam napi idősorai a jellegzetes éves menetet szemléltetik, amelyet a nagyobb csapadékesemények hatására történő kisebb feltöltődések, csapadékmentes időszakokban pedig a kiürülések tesznek változatossá. Eme, a nagyobb vízfolyásokra is vonatkozó általános sajátosság mellet, az erdővel borított kisebb vízgyűjtőkön igen jellemző az alapvízhozam napi ritmusa is, amelyben más hidrológiai elemek napi ritmusa tükröződik vissza. Ezek a napon belüli változások más-más jelleget mutatnak tél végén, tavasszal, illetve nyáron.

Május elejétől kezdődően már a vegetáció párologtató hatása válik egyre inkább hangsúlyossá, ami abban mutatkozik meg jellemzően, hogy a napi maximum a kora reggeliből a délelőttre, a minimum pedig délutánra tevődik át. A vegetáció egyre erőteljesebb vízfelhasználóvá válik, s egyre erőteljesebben hat a terület vízháztartására azáltal, hogy transzspirál. Mindezt a patak vízhozamának napi ritmusa is tükrözi, amelyben a napi amplitúdó egyre nagyobb értéket ér el. És a transpirációból adódó napi ritmus maximális amplitúdója július-augusztusban jelentkezik, értéke kb. 4-5-szöröse a tavaszi időszakénak („zihál” a patak). Ha az amplitúdó értékét az időszak alapvízhozamához hasonlítjuk, akkor az így kapott érték a tavaszi 2-3%-ról 45-50%-ra emelkedik (Gribovszki, 2002). A hőmérsékletből adódó napi ritmus (téli típus) a vizsgált időszakban a transzspirációs típusnál lényegesen kisebb napi változást okozott.

A nyári és a téli típus szeptember és október hónapokban átfedi egymást. Egyrészt egészen október végéig érzékelhető a nyári típusra jellemző délutáni hullámvölgy, másrészt a léghőmérséklet napi átlagos értékének csökkenése miatt csapadékszegény időszakban sem érzékelhető a vízgyűjtő kiürülése. Október és november hónapokban a csapadékhiány ellenére sem csökkent az alapvízhozam, sőt kis mértékben növekedett.

A tározás lineáris, a kontinuitás differenciál, a kiürülés pedig exponenciális egyenletekkel jellemezhető. Az utóbbi – a kiürülés –  kiegyenlítettebb és kisebb volt, amikor nem történt tarvágás.

 

Az Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszék csoportjának kutatásai megállapították, hogy nyáron a fásnövények párologtatása meghatározó. A felsõ, erdővel borított vízgyűjtők patakjainak a vegetációs időszakban jellemző napi ritmusa van, amely nyári időszakban egy reggeli maximummal és egy délutáni minimummal jellemezhető. Ez a napi ritmus, többféle statisztikai módszerrel is megvizsgálva, jól összevág a terület közelében végzett növényi nedváramlás-mérés adataival. Megalapozottnak látszik az a feltételezés, amire korábban már több szerzõ is utalt, hogy a patakok ezen napi ritmusának oka a transzspiráció. A talaj-növény-levegő rendszer vizsgálatai kimutatták, hogy a patak menti zónák növényzete a patak vízhozamából (is) „táplálkozik”. A vízhozam és a növényi nedváramlás keresztkorrelációs kapcsolata is mutatja, hogy vízhozam napi változását tavasszal a hőmérséklet, nyáron pedig a transpiráció vezérli (Gribovszki, 2003). Feltételezhető – de még nem vizsgált –, hogy a vízparti vegetációnak vízhozam-kiegyenlítő hatása van, amely a fásszárúak esetében (főként a mélygyökerű bükknél) erőteljesebben nyilvánul meg.

 

További mérések tárgya a patakok vízhozamának, hőmérsékletének, pH-jának, vezetőképességének valamint lebegtetett hordalék-koncentrációjának napi változása volt.

Megállapították, hogy a vizsgált paraméterek napi változása egyértelműen kimutatható, így nem mindegy, hogy a nap során mely napszakban, órában mérünk, vagy veszünk mintát.

A vízszintmérések mellett a területen meteorológiai jellemzőket (csapadék, léghőmérséklet, légnedvesség, talajhőmérséklet, szélsebesség) nyílt területen és erdőállomány alatt egyaránt, valamint egyéb hidrológiai paramétereket (talajvízszint) is mértek. Ezeknek a patak-vízhozamra gyakorolt hatásai további vizsgálatokat igényelnek, de provizórikusan a következőkkel jellemezhetőek röviden:

 

A 6 km2-es mintavízgyűjtő kifolyási szelvényében létesített patakmenti talajvíz-kútsor adatai alapján – Kiss Katalin Anita vizsgálatai szerint – a páratartalom-változást a kutak vízszintváltozása kb. 3 órás késéssel követi. Fiziko-kémiai. paraméterek mérése is megtörtént egy expedíciós vizsgálat keretében. Az adatok alapján pl. a patakvizek pH-értékei 7,97-7,63 közöttiek voltak és reggeli maximumot, illetve déli minimumot mutattak. Amplitúdójuk: 0,16 - 0,30 pH-egység között változott, mely utóbbit a tarvágással érintett vízgyűjtő patakjában mérték. A lebegtetett hordalék (200-145 mg/l) és a vezetőképesség (93-495 µS/cm) szélsőséges értékei hasonlóan alakultak: maximumokat az éjjeli, minimumokat pedig a délutáni órákban mértek. A vezetőképesség-értékek korrelációja a vízhozamokkal jó és közepes összefüggést mutattak negatív értékkel, tehát a vízhozam-csökkenés egyúttal töményedést is jelent.

Sikerült egy kisebb árhullám jellemzőit is kimérni a 3 napos expedíciós vizsgálat során. (Tehát ezek egyelőre nem hosszú idejű mérés alapján kapott eredmények.) Az árhullámok hatása a vízhozamra 40-szeres volt az erdő- irtott, kisebb területű farkas-ároki és 13-szoros a vadkan-ároki (erdősült) patak esetében. A hordalék mennységét pedig mindkét helyszínen kb. 30-szorosára növelte (Kiss, 2003).

 

Irodalom:

Gribovszki Z., Erdei patakok alapvízhozamának rövid periódusidejű változása,
Szakmérnöki diplomamunka, Vízkészletfeltárás-vízrajz szak, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest, 2002, p. 57.

 

Gribovszki Z.: Evapotranszspiráció hatása a lefolyás napi ritmusára erdészeti kisvízgyűjtőkön. IV. Évi Erdő-klíma konferencia, Bakonybél, 2003. Június 5-6., In: IV Erdő-klíma konferencia kiadványa. (megjelenés alatt)

Kalicz Péter: A lefolyás jellemzõi és modellezésük két erdészeti kisvízgyűjtőn. IV. Erdő-Klíma konferencia, Bakonybél, 2003. június 5-6. In: IV. Erdő-Klíma konferencia kiadványa. (megjelenés alatt)

Kiss Katalin Anita: Erdei patakok vízminőségének vizsgálata alapvető fiziko-kémiai paraméterekkel. Diplomamunka. Sopron, 2003.

Hidegvíz-völgyi kutatási honlap: http://hidegviz.emk.nyme.hu/

 

 

 

 

A következő bemutatásra szánt patak-kutató műhely a „Kis vízfolyások és vízgyűjtőterületeik problémái az EU Víz Keretirányelvének tükrében” című kutatási program, melyet a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézete és az ELTE TTK Biológiai Szakmódszertani Csoportja koordinál.

 

Ebben a kutatási programban 3 mintaterületet és patakot vizsgáltak: Rákos patak, Hosszúréti patak, Apátkúti patak. A patakokon kijelölt mintavételi helyeken kémiai méréseket végeztek és mikroklíma jellemzőket mértek, céljuk a vízfolyás-vízgyűjtő kapcsolat elemzése volt, az adatokat térinformatikai adatbázisba gyűjtötték. Módszertanuk a következő volt:

-                     vízgyűjtőterületekben gondolkodás, különböző információértékű adatszintek adatbázisba gyűjtése;

-                     lakosság és közvélemény szerepének erősítése, oktatás (megalakult a Rákos patak Vízgyűjtő területi Szövetség)

-                     a vízminőség megítélésénél nagyon fontos az élőhely-jelleg értékelése, de ez csak kezdeti próbálkozásként jelent meg kutatásaikban.

 

 

Kis vízfolyások kutatásának javasolt módszere (ökológiai folyosó vizsgálata)

(Dr. Bardóczyné Dr. Székely Emőke)

 

A Keretirányelv gyakorlati megvalósítása komoly feladatok elé állítja a magyar természetvédelem és vízgazdálkodás szakembereit, teret nyit az integrált érdekérvényesítésnek, a vízgyűjtő területi gazdálkodásnak valamint a nyilvánosság bevonásának. Legfőbb törekvése a vizek „jó ökológiai állapotba” hozatala viszont sok nyitott kérdést, megoldandó feladatot is jelent, pl. a :kis tavak kérdése, különös tekintettel a szikesekre, vizes élőhelyek, belvizes területek problémái, a Pannon biogeográfiai régió mozaikosságából adódó speciális problémák kezelése, stb.

 

Célkitűzés, hogy a patakok vizsgálatára kidolgozzunk egy komplex módszert, amelyben az élettelen és élő természet elemei szerepelnek, az élőlények segítségével megállapítható egy vízminőségi (és mennyiségi) állapot, és ellenőrzendő, mennyire cseng ez össze a hivatalos minősítéssel.

 

Az elemzett patakok esetében (Rákos, Morgó, Apátkúti) az alábbi tényezőket vizsgálták::

a.                                          Hidrológiai vizsgálatok

            Esések, medermorfológia, vízsebesség, vízhozam, stb. – különös tekintettel az „ökológiai minimum vízigény” kérdésére.

 

b.                                          Vízminőségi vizsgálatok

Vízkémia: a mért komponenseket az élővilág kutatásához kapcsolták: oldott oxigén, pH, lúgosság, keménység – a többi igény szerint, ahogy az élővilág vizsgálata kívánja.

c.                                          Mikroklíma vizsgálatok

Az élőhely jelleg kutatásához hozzátartoznak a hőmérséklet, páratartalom mérések, melyekből különösen értékeseknek bizonyultak a Hosszúréti patakon végzett, városi szakasz mikroklíma vizsgálatai. Az „ökológiai minimum vízigény” kutatásának is fontos eleme a mikroklíma, tározók esetében a mikroklíma kiegészítendő a sugárzásméréssel.

d.                                          Halfaunisztikai vizsgálatok

A minta patakokon előforduló halállomány vizsgálata, az előforduló halak élőhely igényeinek értékelésénél. Vannak már a területen előzőleg végzett kutatásaink, így mód lesz arra, hogy a halállomány változásait a hidrológiai – vízminőségi paraméterek változásaival összekapcsoljuk.

e.                                          Vízi növények vizsgálata

A patakok növényvilága nemcsak az élőhely jelleget befolyásolja, hanem a németországi gyakorlat szerint alkalmas arra is, hogy a víz különböző szennyezettségű szakaszait elkülönítsük.

f.                                            Gerinctelen makrofauna vizsgálata

Az EU Víz Keretirányelvhez kapcsolódva különösen ajánlható ez a vizsgálattípus.

 

g.                                          A talajjal kapcsolatos problémák vizsgálatából kiemelték az erózió problémáit. A minta vízgyűjtők tározóiban szükségesek az iszapvizsgálatok, a területeken (kiemelt módon az Apátkúti völgyet) térinformatikai módszerrel elemezték az erózió kérdését.

h.                                          Térinformatika

Fenti információk a már az előzmény kutatásban létrehozott adatbázist bővítik, és új elemző műveletek végzésére alkalmasak.

 

A bemutatott módszer lényege, hogy az EU Víz Keretirányelvben is megjelenő alapelvek szerint, a patak, mint ökológiai folyosó élőhely jellegét és vízminőségét egy komplex mutatócsoporttal jellemzik.

 

Első lépésben a patakokat minden kutató saját tudományágának megfelelően vizsgálta, kiemelten keresve a választ a következő kérdésekre:

 

·        az állapotfelvétel és a vizsgált jellemzők alapján felismerhetőek-e a vízfolyáson jól elkülöníthető szakaszhatárok;

 

·        összehasonlítva a korábbi kutatási eredményekkel, szakirodalommal, vagy egyéb adatforrással, kimutatható-e antropogén hatás, amely egy nullától hatig terjedő skálán osztályozandó (legérintetlenebb szakasz osztályzata nulla), mindenki megkísérelte megadni a nulla (referencia szint) jellemzőit;

 

·        második lépésként a tudományágak szerinti vizsgálatok eredményeit összesítve létre kell hozni a komplex értékelést a vizsgált patakokra nézve, és a javaslatot az összehasonlításul szolgáló referencia szintre nézve;

 

·        harmadik lépés a vízfolyás-vízgyűjtő terület kapcsolatának elemzése, valamint az adatok térinformatikai rendszerben való megjelenítése;

 

 

Vízfolyás és vízgyűjtőterület kapcsolata, a lakosság szerepe a vízvédelemben

 

A VKI kiemelten kezeli az érintett lakosság aktív vízvédelmi szerepvállalását. A gyakorlati végrehajtás lépései azonban hazánkban még kidolgozandók. A kis vízfolyások esetében már történtek erre kísérletek. Az alábbiakban a vízgyűjtőfeltárás társadalmi hátterének megteremtésére és a szervezési kérdésekre vonatkozó néhány tapasztalatot közlünk.

 

A kis vízfolyások és vízgyűjtőterületeik feltárása speciális munkát jelent, itt ugyanis szembe kell néznünk, szinte minden vonalon az adathiánnyal. Sok patak mentén dolgoznak viszont lelkes tanárok, általános iskolák és gimnáziumok, alapítványok, polgári szervezetek, stb., akik megfigyeléseket és méréseket végeznek, adatokat gyűjtenek lakókörzetük kis vízfolyásairól.

 

A Szent István Egyetem kutató csoportja 1996-1999 között OTKA kutatás keretében készítette el azt az „Útmutatót”, amely a téma elemzésének alapjául szolgálhat. A 2000. év során megjelent EU Víz Keretirányelv 3 olyan dolgot hangsúlyoz, ami a kutatásnak új lendületet ad, így:

 

-                     Vízgyűjtőterületben gondolkodó komplex szemléletet,

-                     a lakosság és a közvélemény bevonását a vizekkel kapcsolatos döntésekbe;

-                     vízminőségi oldalról közelíti meg a vizek állapotával kapcsolatos kérdéseket, és a vízminőség kedvező állapotának megítélésében nagy szerepet kapnak az ökológiai jellemzők.

 

Sikerült elérni, hogy a kutatók által kijelölt és egyeztetett monitoring pontokon történjék minden társadalmi mérés, mely egyúttal a tudományos kutatásba is illeszthető. Koordinálták az általános és középiskolákat abban, hogy a patak szennyeződésének okait hogyan derítsék ki, vagyis az egész információs háló úgy szerveződött, hogy a tudományos kutatást is szolgálja. A civil szervezetek számára bemutatták a kapcsolatot saját vizsgálataik és a magasabb szintű adatbázisok között (pl. „A terepi adatrögzítés módjai” c. vízfolyásfeltáró kutatási anyaguk mellett hozzájutottak a Dévai Gy. által összeállított „Ökológiai jellemzők„ c. táblázathoz, kapcsolódva ezzel a vízgyűjtőterület információs rendszeréhez.)

 

A kis vízfolyások kutatásában a hagyományos a hidrológiai, a vízkémiai és a szaprobiológiai vizsgálatok mellett nagy szerephez jut a jövőben:

 

-         a halfaunisztikai kérdések

-         a gerinctelen makrofauna

-         a vízi növények, mint a szennyezés bioindikátorainak kérdése.

 

Kidolgozásra várnak olyan módszerek, amelyek a víztérnek, mint élőhelynek a jellemzéséből indulnak ki. Az élő természet elemeinek vizsgálata hosszabb időszakot jellemez, így érdemes a patakokban előforduló élőlényeket megvizsgálni, és ebből kiindulva rátérni arra, hogy az élettelen természet tényezői közül melyik felelős és milyen mértékben az élővilág állapotáért, illetve, mit kell változtatni az élőhelyi feltételek javulásának érdekében.

Természetes, hogy az iskolák által egyszerűsített tesztekkel mért adatok nem azonos értékűek az akkreditált laboratóriumok adataival, de ez is információ! Elérhető, hogy az egyeztetett módszerekkel, kijelölt monitoring pontokon történő társadalmi mérések a tudományos kutatásba és a hatósági munkába is illeszthető hasznos tevékenységek legyenek. Így a pályázatokon nyert pénzösszegek is hatékonyabban hasznosulnak majd. Pl. a Rákos-mente Együttműködés megvásárolta a vízgyűjtőterület légifotóját, melyet kutatók is elemeztek és így készült el a Független Ökológiai Központ támogatásából a Rákos-patak forrásvidékének geodéziai felmérése. A Szent István Egyetem Zöld Klubjának tagjai koordinálták az általános és középiskolákat abban, hogy a patak szennyeződésének okait hogyan derítsék ki, vagyis az egész információs háló úgy szerveződött, hogy a tudományos kutatásokat is szolgálja.

 

 

 

 

Társadalmi patak vizsgálatok

 

 

Hol és hogyan vizsgáljuk patakjainkat? (Obermayer András, 2004)

 

A vizes élőhelyekkel (patakokkal, tavakkal, stb.) foglalkozók általában jóhiszeműen végeznek különféle vízvizsgálatokat. A vizsgálatok során elkövetett hibák abból adódnak, hogy nem mindig történik meg az elvégzendő feladatok átgondolt tervezése. A vizsgált terület jellemző pontjainak (oldalágak-, források vízutánpótlása, szennyvízbevezetés, stb.) meghatározására valamint az alapos, minden részletre kiterjedő terepbejárás fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Ez azért lényeges az első alkalommal, hogy egy átfogó képet kapjunk, és egy alapállapotot tudjunk rögzíteni a későbbi rendszeres mérés-sorozat elindításához. Az alapállapot megismerésére azért van szükségünk, hogy a méréseink során meg tudjuk állapítani a minőségi romlást, valamint a javulást is nyomon tudjuk követni.

 

Az Apátkúti-patak kémiai vízminőség változásainak vizsgálatát a forrástól a torkolatig a Kék Forrás Környezet- és természetvédelmi Egyesület (KFKTE) elnök-szakértője (Obermayer András) vezette. Az általa vett és vizsgált vízminták kémiai paraméterei „megmutatták”, hogy pl. az Apát-kúti patak teljes hosszán belül 7 ponton érdemes állandó mérőhelyet kialakítani, vagy erre javaslatot tenni. Az említett pontokon a vízminőség változások egyértelműen követhetőek voltak és az esetleges szennyeződések előfordulása esetén meghatározható valamint behatárolható lett annak eredete.

A vizsgálat eredményeiből kitűnt, hogy az Apát-kúti patak vízminőségét a csatlakozó mellékágak és a források által betáplált víz minősége számottevően nem befolyásolja.

A patak eredetének két főágánál a keleti mellékág vízminősége a település előtt jobb, minta a nyugati mellékágé. Valószínűleg azért, mert egy erdei forrásból ered (távol a művelt területtől), míg a keleti ága közvetlenül Pilisszentlászló határán egy mezőgazdasági művelés alatt álló terület melletti mélyedésből fakad és a művelés során használt műtrágya, valamint más egyéb vegyszer miatt szennyezettebb.

A településen keresztül haladó keleti ág a település utáni mért értékekkel jelzi, hogy a település szennyvízkezelése nem megfelelő. A Visegrádon áthaladó patak szakaszán is tapasztalható vízminőség romlás. Visegrád előtt és után mért értékek jóval kevesebb szennyeződésre utalnak, ami jelentheti azt, hogy a település szennyvízkezelése jobb, mint Pilisszentlászlóé, illetve közvetlenül a Dunába történik a szennyvíz továbbítása, és így kevésbé szennyezik az Apát-kúti patakot.

A két főág találkozása után Pilisszentlászlótól – nem messze – jelentős vízminőség javulás figyelhető meg. A további szakaszon a tisztulási folyamat magyarázható a patak gyors folyásával, a patak mentén lévő kisebb-nagyobb zúgókkal, kanyarokkal (a víz természetes mederben halad) és az ott található növényzettel (biológiai szűrőrendszer).

Visegrád központjától a meder betontámfalak közt halad a dömösi műútig, majd egy rövid szakaszon (kb. 200 méteren) ismét természetes mederben. Itt is látható, hogy az előbb leírtak alapján javul a víz minősége.

Itt kívánjuk megjegyezni azt is, hogy egy alkalommal történő mérés esetében nem lehet és nem is szabad messzemenő következtetéseket levonni, hanem egy állandó, rendszeres mérés majd bebizonyítja és alátámasztja feltevésünk helyességét.

Ezért tartjuk elsőrendű feladatnak azt, amit már fent is megfogalmaztunk, hogy a patak illetve kisvízfolyások vizsgálatánál első alkalommal végig kell járnia helyszínt, megfelelő helyen vízmintát kell venni, majd a vizsgálatok elvégzése után meghatározható a patak vízminőségi térképe.

Akik hasonló programokat valósítanak meg gondoljanak arra, hogy a feladatok elvégzéséhez a fent leírt módszer elengedhetetlen az átgondolt tervezés és megvalósítás folyamatához.

 

 

Kémiai és makrogerinctelen állatok segítségével történő vízminőség vizsgálat az Által-éren 2002-2003-ban (Bauer Zsolt)

Az Által-ér völgyében három természetföldrajzi középtáj találkozik: a Kisalföldhöz tartozó Komárom–Esztergomi-síkság, a Dunántúli-középhegység részeként a Vértes–Velencei-hegyvidék (Vértesalji-dombság), valamint a Dunazug-hegyvidék (Gerecsevidék).

Az Által-ér Komárom-Esztergom megye fő vízfolyása. Az 521 négyzetkilométer nagyságú vízgyűjtőterület 24%-a hegyvidéki, 65%-a dombvidéki, az alsó 11%-a pedig síkvidéki jellegű. Az Által-ér 2 ágból ered Pusztavám (Fejér megye) határában. Átlépve a megyehatárt (Komárom-Esztergom megye) Bokod, Kecskéd, majd Környe településeket érinti. Elérve a megyeszékhelyt (Tatabánya) egyesül legnagyobb mellékvizével, a Galla-patakkal, ezután Vértesszőlőst és Tatát maga mögött hagyva, összesen mintegy 50 kilométert megtéve Dunaalmásnál ömlik a Dunába. Az éghajlati viszonyokban a Dunántúli-középhegység kissé hűvösebb, hegyvidéki és a Kisalföld enyhén kontinentális éghajlati jellemzői keverednek itt.

Az Által-ér völgye rengeteg jelentős természeti értékkel rendelkezik, ezzel együtt (sajnos) a megye legurbánusabb része is egyben. Az ipari-, mezőgazdasági-, valamint társadalmi terhelések egyre szűkebb helyre szorítják vissza a természetközeli élőhelyeket, társulásokat. Ezért is nagyon fontos a még megmaradt élőhelyek védelme, állapotuk rendszeres monitorozása. Az Által-ér Vízgyűjtő Helyreállítási és Fejlesztési Szövetség ezen okból alakult. Tagszervezetei közé a vízfolyás környezetében található települések önkormányzatai, gazdasági társaságai és civil szervezetei tartoznak, közös céljuk az Által-ér vízminőségének javítása, a vízgyűjtőterület átfogó, a környezeti szempontokat szem előtt tartó fejlesztése.

Az Által-ér Szövetség munkatársai maguk is végeznek vízvizsgálatokat a vízgyűjtőn, azonban jelentős szerepet játszanak a vízminőség-monitorozásban a „Fogadj örökbe egy patakot!” programban részt vevő általános- és középiskolák.

2002. tavaszán egy az egész vízgyűjtőt reprezentáló azonos időpontban történő vízmintavételt végeztünk a „Fogadj örökbe egy patakot!” programban részt vevő iskolák segítségével. A vízmintákat Obermayer András (KFKTE) elemezte vízkémiai szempontból, és a kapott eredmények alapján, az év folyamán a „problémásabb” pontokon rendszeres vízkémiai vizsgálatokat végeztünk segítségével.

2003-ban a vizsgálódást – szakdolgozatom elkészítése kapcsán – tovább folytattam. Az Által-ér ökológiai állapotát, vízminőségét a vízfolyás makrogerinctelen faunájának elemzésének – a megelőző laboratóriumi vizsgálatokra támaszkodva, valamint párhuzamos terepi vízkémiai vizsgálatok mellett – segítségével vizsgáltam. A kapott eredményeket: az egyes mintavételi időpontok taxon-listáit a Biotikus index – amely a BMWP-érték a Field Studies Council által egyszerűsítet, terepmunkához módosított változata – értékpontjai segítségével számszerűsítettem. A 6 db mintavételi pont kijelölésekor arra törekedtem, hogy különféle élőhelyek, különböző vízminőségű pontjainak makrogerinctelen faunáját hasonlítsam össze. Ezen kívül az egyes mintavételi pontok puhatestű faunájának fajlistáját készítettem el a talált csigaházak és kagylóhéjak alapján Kondorosy Előd segítségével.

A vízi makrogerinctelen szervezetek segítségével kapott eredmények az előzetesen vártaknak megfelelően, és a kémiai eredményekkel megegyezően alakultak. A biológiai értékek – mind a fajszám, mind a Biotikus-index értékszámai – azt láttatják, hogy jelentős eltérések vannak az Által-ér egyes patakszakaszainak környezeti feltételei-, tulajdonságai-, és ennek következtében makrogerinctelen faunája között. Az értékek – az ökológiai állapot, a biológiai értékek – alapján felállíthatunk egyféle rangsort az egyes mintavételi helyek között.

A vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a vízi makrogerinctelen állatok segítségével történő biomonitorozás a gyakorlati környezet-, természetvédelmi munkában a vízfolyások terepen történő általános jellemzésére, a részletesebb vizsgálatok alapjaként használható úgy az Által-éren, mint a többi kisvízfolyáson.

 

 

Kisvízfolyások makrofaunisztikai és morfológiai vizsgálata (Dukay Igor, 2004) egymással szoros összefüggésben van, gyakorlati tájrehabilitációs jelentőségük pedig messze mutat.

A makrogerinctelen szervezetek előfordulásán alapuló bioindikációs vizsgálatok jelentősége az EU-s csatlakozással tovább nő: a makrofiták, a mikrofiták és a halak vizsgálatán kívül a vízi makrogerinctelen állatok a negyedik olyan élőlény-közösség, mely monitorozását a Víz Keretirányelv (VKI) előirányozza.

Ugyan ez igaz a medermorfológiai vizsgálatokra is, mely felhívja a figyelmet arra, hogy a vízi élővilág védelméhez nem elegendő a megfelelő vízminőség biztosítása, hanem a különböző egyéb faktorok mint pl. vízmélység-, vízsebesség-, mederanyag-igényére is figyelnünk kell. Ezeknek többek között geológiai, geomorfológiai, sőt tájtörténeti vonatkozásai is vannak..

A makrogerinctelen élőlények körébe lapos- és gyűrűsférgek, puhatestűek (kagylók, csigák), ízeltlábúak (rákok, rovarok) tartoznak. (Néhány ismertebb faj- vagy egyéb szintű taxon-név: bolharákok, kérészek, tegzesek, piócák, folyami kagyló, kövirák.)

Előfordulásukat adott vízfolyásszakaszon többek között saját életmódjuk (nagyon sokféle) szervezetről van szó!), kémiai (ld. vízminőség) és a fizikai (pl. meder-morfológia) befolyásolják.

Mindezen környezeti tényezőket az ember nagy mértékben átalakítja; gondoljunk csak a szennyezőanyagok vagy a termálvíz bebocsátására és a vízfolyások vízgazdálkodási célú „rendezésére”.

A makrofaunisztikai vizsgálatokat általában vízminősítési (1) és szó szerint faunisztikai (2) céllal végzik, amely mellett fontos medermorfológiai információkhoz (3) juthatunk.

(1) A különböző vízi gerinctelen szervezetek eltérően érzékenyek a vízminőségre, annak változására. (Pl. a csővájóféreg /Tubifex sp./ igen jól tolerálja a szennyezést, míg egyes kérészek, álkérészek lárvái kevésbé.) Többnyire nyeles hálóval végzett mintavétel után sokféle értékelési rendszer szerint számszerű „vízminőségi osztályt” határozhatunk meg adott vízfolyás-szakaszra. A módszer jellegzetessége, hogy hosszabb időszak vízminőségi trendjéről informál, s nem adott időpillanatét (vö. vízkémiai vizsgálatok); valamint a vízminőség és az élővilág közti közvetlen kapcsolat kézzelfogható.

(2) A hazai fauna részletes, fajszintű kutatása önmagában is nagyon fontos: ismernünk kell élővilágunkat, az egyes fajok elterjedését, gyakoriságát, természetvédelmi és ökológiai jelentőségét. (E téren kiemelkedő, pl. a fokozottan védett kövi rák élőhelyéül szolgáló patakok vizsgálata.)

(3) Hasonlítsuk össze egy középhegységi patakban azokat a mederrészleteket, amelyeken a csővájó férget, az ásó típusú kérész lárváját és az álkérész lárvát találtuk! Az egyik iszapos, a másik homokos, a harmadik köves szakaszon fordul elő – akár egy négyzetméteren belül! Ez a mederanyag-változatosság a sodrásviszonyok függvénye, melyet emberi hatás (ld. mesterséges, netán burkolt szakasz), a partszegélyen növő fák, sőt maga a mederanyag is befolyásol. Utóbbinál gondoljunk a természetes mederfejlődésre, a folyóvizek jellegzetes dinamikájára (hordalék és uszadék-szállítás, lerakás)!

Morfológiai vizsgálatok fontossága a fentiek alapján alig igényel további indokolást: a mederjellemzők (sodrásviszonyok, vízmélység, mederanyag és ezek változása kereszt- és hossz-szelvény mentén) hatnak az élővilágra – ha azok változatossága megszűnik (ld. aszimmetrikus keresztmetszetű, zúgókkal és medencékkel tarkított medrű természetes, netán kanyargó patakot szabályos fordított trapézszelvényű, fátlan csatornává alakítanak) egyes élőlények végleg eltűnhetnek a vízfolyásból! A gerinctelen fajokkal együtt ugyanezért fogyatkoztak meg egyes kisvízfolyásokhoz kötődő hal- és madárfajok és ezért nagyon fontos, hogy a hajdani és jelenlegi medermorfológiával foglalkozzunk, ahol szükséges megvédjük, más helyeken visszaállítsuk az eredeti állapotot!

Utóbbi része a kisvízfolyások komplex revitalizációjának (vö. rehabilitáció, renaturálás), az EU VKI „jó ökológiai állapota” megvalósításának. Rajtunk múlik azonban, mi, hogyan valósul meg belőle!

 

A Kétbodonyi-patak vízgyűjtőjének tájökológiai szemléletű feltárását György Katalin egyetemi hallgató / Szent István Egyetem MKK Környezetgazdálkodási Intézete/ végezte.

Míg a korábbi tervezések, vízfolyás-szabályozások nem mindig vették figyelembe az élővilág érdekeit, addig a tájökológiai szemléletű vízgyűjtőfeltárásban megjelenik a tájökológiára jellemző komplementaritás. Ez a vízgyűjtő és a területet befolyásoló abiotikus és biotikus tényezők (számolva az emberi hatásokkal is)csak együttes vizsgálatát jelenti és a vizsgálat középpontjában a térben lehatárolható táj áll, adott esetben a Kétbodonyi-patak vízgyűjtőterülete.

A Kétbodonyi-patak az Észak-Cserhát közel természetesnek mondható kis vízfolyása. A vizsgált vízfolyás a Kétbodonyi-víztározóba torkollik, hossza 4,74 km, vízgyűjtőterülete 4,72 km2. A víztározóból ugyanezen a néven halad tovább egy immár jelentősebb vízmennyiséget szállító vízfolyás, mely a Lókos-patakba szállítja vizét.

A vizgyűjtőfeltárás során sor került az adott területet érintő valamennyi tényező vizsgálatára (éghajlat, geológia, domborzat, talajok, vizek, növény és állatvilág). Az irodalmi feldolgozáson túl az itteni élővilágról fajlista készült, a vizsgálat középpontjában pedig a patak és annak állapotfelmérése állt.

Az időközben felmerült kérdések érdekes összefüggésekre mutatnak rá, mint például:

A 2002-es és 2003-as év nyarán végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a Kétbodonyi-patak vízhozama a nyári szárazság idején igen alacsony, a vízfolyás több szakaszán sokszor teljesen eltűnik a víz, ám a település belterületén épített hidak, a patak egyes szakaszain látható meredek rézsűk arra hívják fel a figyelmet, hogy ez nem mindig volt így, és a faluban élők is olyan árvizekről számoltak be, ami korábban házakat rongált meg.

 

A Kétbodonyi-patak vízhozamában tapasztalható markáns különbségek két okra vezethetők vissza.

 

1. Éghajlati okok

Az éghajlat szárazabbá válása.(Ami a hegységi és dombsági vízfolyások esetében tartós kisvízi időszakot, emellett hirtelen fellépő, nehezen kalkulálható árvizeket okoz.)

 

2. A területhasználatból adódó lefolyási viszonyok megváltozása

A válaszadás, régi térképek segítségével és adott tájfolt lefolyási viszonyainak kiszámításával történt, a lefolyó legnagyobb vízhozam összevetésével az 1923-as és 1992-es években.

Amíg a vízgyűjtőn nagyobb volt a legelőterületek aránya, a csapadék nagyobb hányada jutott el a befogadóba, így növelve annak vízhozamát. A felszínborítás megváltozásával, azaz az erdővel borított területek terjeszkedésével, noha a lehullott csapadék az erdő víztározó hatása miatt egyenletesen oszlik el, a közvetlen felszíni lefolyást akadályozza.

Az egykor házakat megrongáló árvizek gyakoribb előfordulása a Kétbodonyi-patak völgyének az 1900-as évek elején történt kialakítása és a kisvízfolyás vízhozamának csökkenése az elmúlt évtizedekben, az éghajlati okok mellett a területhasználat-váltásból adódik.

 

 

Egy patak-revitalizácós tervezési folyamat bemutatása

 

A Morgó-patak revitalizációjának tervezése (Horváth Jenő, 2004)

A Morgó patak a Börzsöny hegység egyik legszebb patakja, vízrendszerének teljes területe ~130 km2, Kismaros területén torkollik a Dunába. Kismaros belterületén 5 db beton műtárgy található. A burkolt, egyöntetű meder szegényes élőhelyet, a túl nagy magasságú beton lépcsők pedig „egy irányú utcát” jelentenek a halállomány számára a Duna felé, amely a patak élőhelyi jellegének további romlását eredményezi. Ezen a szakaszon a közelmúltban árvízi károk is jelentkeztek, ami jelenleg is árvízveszélyes.

Tervezési munkánk lényege, hogy nem lehet eltekinteni a teljes vízrendszer és vízgyűjtőterület vizsgálatától. A tervezési feladat tehát két vízrendszert képező Török és Morgó patakok vízgyűjtőterületének vizsgálata, kiemelten kezelve a felsőbb vízgyűjtőterületeken történő, ökológiai szemléletű árvízcsúcs-csökkentő tározás lehetőségeinek vizsgálatát. A halbiológiai szakvélemény szerint, a „gázló” típusú élőhely, (kis mélység, nagyobb sebesség), még csak megtalálható, de hiányzik az átmeneti és a mélyebb, csendes „öböl” szakasz. A változatosság elérésére két megoldást javasoltunk. Mozaikos élőhely a burkolat részleges bontásával, illetve mozaikos élőhely teljes burkolatbontással. E második kedvezőbbnek tűnő megoldásnál az árvízvédelem elveinek is megfelelő megoldásokkal, az esésnek a teljes szakaszon történő egyenletes elosztással változatos élőhelyek kialakításával javasoltuk a revitalizációt.

Erre ELVI VÍZJOGI ENGEDÉLYT MEGALAPOZÓ TERV van beadva a Hatóságokhoz.

Ez a mérföldkőnek tekinthető lépés hosszú folyamat vége – és talán még tovább tartó–, de eredményes konkrét lépések kezdete. Ennek szervezési kérdéseit ezért esettanulmányként ismertetjük, tanulságul a következőkre:

A Mátyásfa Környezetvédő Egyesület lelkes tagjai évek óta figyelik a patakot, tapasztalataikat és megoldási javaslataikat több értékes tanulmányban foglalták össze és keresték a továbblépés útját, Kismaros polgármestere által is támogatva. Néder Katalin és Dukay Igor (Mátyásfa, RENATUR) Dr. Székely Emőkével folytatott több egyeztetés után úgy döntöttek, hogy szaktervezőt bíznak meg, s így esett a választás a VÍZTÜKÖR KFT.-re.

Elkezdődött a szakmák gyakorlati párbeszéde. Dr. Erős Tibor halbiológus megfogalmazta a „halak igényeit”, melyet dr. Bardóczy Lajos – a hidrológia és a hidraulika tervezője – részletes számításokkal alátámasztva vett figyelembe. Az „összecsiszolódás” sok vita után született, de megegyezett abban is, hogy teljes vízgyűjtő területben kell gondolkodni.

Területi egyeztetések következtek: Tervező és Megbízó felkereste a Gödöllő-Vác Térségi Vízgazdálkodási Társulatot (Óvári Lászlót), aki teljes együttműködését ajánlotta abban, hogy megoldást keres a külterületi szakaszok kezelőjeként a természet közeli patak-karbantartás kérdéseiben, mely témát Dukay Igor dolgozta ki.

A vízgyűjtő Önkormányzatainak vezetői Kismaros, Szokolya, Verőce, Berkenye értékes adatokkal segítették a tervegyeztetéseket.

Előzetes egyeztetéseket folytattunk a hatóságokkal: A Vízügyi Igazgatóság és a Duna Ipoly Nemzeti Park álláspontjai csiszolták megoldásainkat.

Az elvi vízjogi engedélyt megalapozó terv beadásra került, és reméljük, jöhet a megvalósulás felé vezető következő lépcső!

Civil Környezetvédő Szervezet kezdeményezte a munkát, – ma már mi is nemcsak tervezők vagyunk, de környezetvédelmi egyesület (Kék Forrás Környezet- és Természetvédelmi Egyesület) tagjai is – így talán még sikeresebb lesz a „szakmák és civil szervezetek” komplex párbeszéde, melynek eredménye egy igazi élőhelyet is jelentő patak.

Sződrákosi program. Lápok és kisvízfolyások vizsgálata, védelme és rehabilitációja a Sződrákos-patak vízgyűjtő területén (Tatár Sándor2004)

 

A 2003 őszén indított Sződrákosi Program célja a Sződrákosi-patak vízgyűjtő területének komplex, ökológiai szemléletű környezeti-természeti állapotfelmérése, állapotának javítása, és az eredmények bemutatása, különös tekintettel a vizes élőhelyekre.

Az EU Víz Keretirányelvének szellemében kidolgozott Program öt projektből áll:

  1. Kisvízfolyások vizsgálata és rehabilitációja
  2. Lápok felmérése
  3. Felszín alatti vizek vizsgálata
  4. Tájképvédelmi projekt
  5. Környezeti nevelés.

A Tavirózsa Egyesület az első két projekt elkezdésére kapott támogatást a KAC-tól.

A kisvízfolyások felmérésének (Dukay Igor) egyik legfontosabb eredménye, hogy egyedülálló módon, helyenként több kilométer hosszúságban megtalálhatók a patakok egykori medrének maradványai, melyek morfológiai – és részben biológiai szempontból is – referenciaterületnek minősülnek, egyben lehetőséget adva a rehabilitációra is. A patakrehabilitáció egyben a lápok és vízfolyások egykori élő kapcsolatának visszaállítását is jelenti.

A kisvízfolyások mentén füzérszerűen helyezkednek el az ex lege védett lápterületek, melyekben a kékperjés és üde láprétek társulásai egyaránt előfordulnak (pl. a fokozott védelemre javasolt (Borhidi 1999) rekettyés fűzláp és sásláprét). Új felfedezés egy tőzegpáfrányos lápterület, melynek védetté nyilvánítására lépéseket tettünk.

A kisvízfolyások és lápok legjelentősebb veszélyeztető tényezői a patakok kotrása (élőhely felszámolása, kiszáradás), és elsősorban a csatornázatlanság miatt fellépő szennyezett talajvíz. Ezek eredőjeként különösen fontos szerepet játszik a lápok degradációjában az eutrofizáció, mely megmutatkozik az alacsony nitrogénigényű (sok kísérő- és védett-) növényfajok kipusztulásában, a magas nitrogénigényű (nagyrészt természetes zavarástűrő- és gyom-) fajok elszaporodásában, de a tavak kékalgavirágzásáért is ez a felelős.

Az emberi eredetű beavatkozások és terhelések a természeti területek fokozatos degradációját okozzák (a pesti agglomeráció terjeszkedése), de ennek ellenére a Sződrákosi-patak vízgyűjtője még ma is jelentős természeti értékekkel bír (nagy tűzlepke, lápi póc, mocsári teknős, fehér gólya, vidra stb.).

Az első eredmények alapján a Sződrákosi-patak vízgyűjtőjének felmért területein lehatárolásra kerültek a referencia-, a rehabilitációs- és az egyéb területek. Javaslatot tettünk a Sződrákosi Vízgyűjtő Szövetség létrehozására, a vizes élőhelyek  alkotta Sződrákosi Ökológiai Hálózat kialakítására és az ökológiai szemléletű, fenntartható táj- és vízgazdálkodás megteremtése érdekében az összes érintett fél (gazdálkodók, önkormányzatok stb.) bevonásával az Élővíz Program elindítására. Mindezek megalapozásához azonban elengedhetetlen a „Felszín alatti vizek vizsgálata” c. és a „Tájképvédelmi” projektek elindítása, illetve további (hidrobiológiai, zoológiai stb.) kutatások folytatása.

A Sződrákosi Program eredményeinek megismertetésére – az Ökotárs Alapítvány segítségével – terepen és előadások keretén belül is lehetőséget teremtenek.

 

Felszíni vízminőség monitoring rendszerünkről

 

A jelenlegi vízminőségi monitoring hálózatunk 242 törzs- és regionális jelentőségű állomása európai viszonylatban is a legnagyobb sűrűségű hálózatok közé tartozik. A mintavételezési gyakoriság kétszeresen haladja meg az uniós tagországok átlagát. Viszont az összehasonlításban kevésbé jó képet mutat a vizsgált paraméterek listája, mivel a prioritási listán szereplő komponensek, valamint a biológiai mérések hiányosak. Általánosságban kimondható, hogy monitoring rendszerünk átalakítás és kibővítés nélkül nem felel meg a Víz Keretirányelvben (VKI) előírt feladatoknak, de a különböző monitoring programoknál a hiányosságok eltérő mértékűek és jellegűek.

A jelenlegi mérési helyek is nagyrészt módosulni fognak, mindössze 80-90-re tehető a jelenlegi mérési szelvények hasznosíthatósága. A kisvízfolyásokon egyszerűsített elemzés alapján legalább 50-re tehető a tisztított-szennyvíz bevezetések okozta kritikus vízminőségi állapot, ami monitorozási kényszerrel jár. Ha figyelembe vesszük a következő évtizedben megépülő, nagyrészt kis befogadóba kibocsátó szennyvíztelepeket, akkor rövidtávon legalább 300, hosszabb távon pedig 500 üzemelési monitoring állomás működtetésével kell országosan számolni. A VKI teljesítéséhez feltárandó folyó illetve állóvizek összes száma közel 700. A program végrehajtásához legalább két év szükséges, amelynek során a mérendő paramétercsoport által megkívánt gyakorisággal valamennyi helyszínen egy egyéves méréssorozatra lesz szükség. A program gondos előkészítést igényel. A végrehajtás időtartamánál a legszűkebb keresztmetszet a biológiai feltárást elvégezni tudó szakemberek korlátozott száma (Clement, A.- Buzás, K., 2001).

 

A fenti példák mutatják, hogy az „élet” a jogi szabályzók előtt jár, és büszkék lehetünk a hazai kutató-műhelyek és kis patakvédő mozgalmak eddigi eredményeire.

Mivel kisvízfolyásaink hivatalos monitoringja egyelőre még nem megoldott és nagy kiterjedésük miatt költséges is lenne, a helyi közösségek által országszerte elindított patak-vizsgálatok kutatókkal és hatóságokkal egyeztetett, egyszerűsített módszertan és mintavételi helyszínek esetén alkalmasak lehetnének a hatósági vizsgálatok kiegészítésére. Az EU VKI vízgyűjtő-gazdálkodási tervezését és annak költségkímélő végrehajtását segítené a hatóság és társadalom egymással jobban kommunikáló tevékenysége, beleértve az önkormányzatok és helyi vállalkozók – hazánkban egyelőre nem jellemző– szerepvállalását is.

 

A kutatói és társadalmi összefogás eredményének jó példája az egyik legjobban feldolgozott kisvízfolyásunk, a Rákospatak honlapja – lásd alább –, melyet az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület működtet (Internetes honlap-címük: www.emla.hu).

 

Rákos-patak honlap

Adatbázisok, tanulmányok, adatok

Térképi rendszer II. (Dinamikus térképek, SVG plugin szükséges)

Egyedi tájértékek

Élőhelyek felmérése

Makrogerinctelenek vizsgálata

Patakállapot felmérés (értékelés)

Patakállapot felmérés (táblázat)

A terület történeti földrajza

Vízkémiai vizsgálatok

Hulladékgazdálkodás a Rákos-patak vízgyűjtőjén

Bevonatlakó kovaalgák

Botanikai felmérés

Hulladéklerakók (104db) a vízgyűjtőn 1999-es felmérés

Küldd el egy általad ismert illegális lerakó adatait!

A felmérés képei

Térképi rendszer I. (Statikus térképek)

Régi honlap

 

 

 

 

 

Természetvédelmi szakkör, Isaszeg

Zuglói lapok 2003/10

Bemutatkozik a GATE Zöld Klub Egyesület

Szent István Egyetem - Rákos-patak program

Hírek

 

A Rákos-patak vízgyűjtő szövetség tervezett alapszabálya

08/15/2003

amely alapján az alapító tagok jogi személyiséggel nem rendelkező Szövetséget hoznak létre, annak érdekében, hogy a Rákos-patak vízgyűjtőterületén megvalósuló környezet- és természetvédelmi munkák és projektek összehangolt megvalósítását előmozdítsák.
(1 hozzászólás) ...részletek...

Javaslat a Rákos-patak Vízgyűjtő Szövetség megalapítására

08/15/2003

A Víz Világnapja alkalmából szervezett II. Öko-zsibogó résztvevői kezdeményezik a Rákos-patak Vízgyűjtőterületi Szövetség megalakítását, melynek célja, hogy az érintett terület Önkormányzatai a területen élő polgárokkal, civil és tudományos szervezetekkel együttműködve, hatékonyan és a patak egészét nézve valósítsák meg a patak rendezésére vonatkozó elképzeléseiket. (1 hozzászólás) ...részletek...

Megújul a Rákos-patak honlap

08/06/2003

A Tisztelt érdeklődők ezentúl megújult formában láthatják a Rákos-patak honlapot. A régi felületen elérhető adatbázisok és térképi rendszerek természetesen továbbra is elérhetők maradnak.

Kérdésekkel javaslatokkal Sándor Csabát keressék az EMLA elérhetőségein. (0 hozzászólás) ...részletek...

A vízgyűjtő áttekintő térképe

 

Ha hibaüzenetet lát, kattintson ide!

Rákos-menti önkormányzatok

Angyalföld (XIII. ker.)

Gödöllő

Isaszeg

Kőbánya (X. ker.)

Pécel

Rákosmente (XVII. ker.)

Szada

Zugló (XIV. ker.)

 

Kapcsolódó oldalak

Jelentős mennyiségű gázolaj jutott a budapesti Rákos patak vizébe.

A Rákos-patak zuglói szakaszának madárvilága

Pécel

MTA-SZTAKI Operációkutatás és Döntési Rendszerek Laboratórium és Osztály (állapotfelmérés 1997)

A Pesti-síkság hidrogeológiai és természeti öröksége

EU víz keretirányelv és a kisvízfolyások

Paskál telek ügy

Kisvízfolyások Magyarországon

Zugló helytörténet

Népszabadság 2003. július 25.

A patakokból szennyvíz ömlik a Dunába

Patakba csúszott autó (Zuglói Lapok 2002)

Isaszeg

Gázolaj a Rákos-patakban

Meggyógyul-e a Rákos-patak

 

 

 

 

 

 

 

Az EU VKI előírásai a társadalmi egyeztetésről

 

 

Az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000/60/EK (2000. október 23.) IRÁNYELVE a vízvédelmi politika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról – amit EU Víz Keretirányelvnek hívunk – 14. cikkelye a következőket írja a társadalmi egyeztetésről:

 

14. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása és részvétele

(1)       A tagállamok elősegítik az összes érdekelt fél bevonását ezen irányelv végrehajtásába, különösen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésébe, felülvizsgálatába és korszerűsítésébe. A tagállamok biztosítják, hogy minden vízgyűjtő kerület esetében nyilvánosságra hozzák, és a nyilvánosság, beleértve a vízhasználókat, számára hozzáférhetővé teszik az alábbiakat, azért hogy azok állást foglalhassanak:

 

a)         a terv kidolgozásának ütemterve és munkaprogramja, beleértve a tervezett konzultációs intézkedésekről szóló közleményt legalább három évvel annak az időszaknak a kezdete előtt, amelyre a terv vonatkozik;

b)         a vízgyűjtőn azonosított jelentős vízgazdálkodási kérdések közbenső áttekintése, legalább két évvel azon időszak kezdete előtt, amelyre a terv vonatkozik;

c)         a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezete legalább egy évvel azon időszak kezdete előtt, amelyre a terv vonatkozik.

Kérelemre hozzáférhetővé kell tenni azokat a háttérdokumentumokat és információkat, amelyeket felhasználtak a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezetének kidolgozásában.

(2)       Az aktív részvétel és konzultáció érdekében a tagállamok legalább hat hónap időtartamot biztosítanak a fenti dokumentumok írásos észrevételezésére.

(3)       Az (1) és (2) bekezdés egyaránt vonatkozik a korszerűsített vízgyűjtő-gazdálkodási tervekre is.

 

 

Meg kell értenünk, hogy a VKI vízgyűjtő-gazdálkodási tervkészítési folyamatában is a társadalmi egyeztetéseknek konfliktus-megelőző célja és távlatilag költségkímélő hatása van.

Az olyan igények, melyek kielégítésének módjában az érintett lakosság és/vagy a különféle szakterületek nem jutottak konszenzusra, mint megoldatlan helyzetek „taposó-aknaként” fennmaradnak és bármikor „robbanhatnak”. Érdemes tehát „előre menekülni”, nevesíteni őket, és a szélesebb nyilvánosság bevonásával keresni a megoldást.

 

A tervkészítési módszernek érzékenynek kell lennie az aktuális földrajzi adottságokon kívül, a helyi élővilág és a társadalom elvárásaira. Mindezekre a hiányosságokra azért hívtam fel a figyelmet, mivel jelenleg az EU-VKI alkalmazásának „iskoláját járjuk”. A helyes módszertan kialakítása nemzetközi értéket fog jelenteni és „büszkén” népszerűsíthető lesz majd az EU-tagállamok körében, sőt talán globális szinten is.

 

És végül kérném mindazokat, akiknek véleményük van a fentebb közöltekről, illetve egyéb adatokkal, tényekkel, vagy csak érdekes történetekkel szolgálnának patakjainkról, küldjék el azt a Kék Forrás Környezet- és Természetvédelmi Egyesület e-mail címére: kfkte@pro.hu.

Akik pedig „régről jövő” tudást szeretnének szerezni a patakokról, olvassák el Szabó Béla István  ajánlására Reclus, Elisée: A patak élete. című könyvét (Fordította Hentaller Elma. 16 eredeti képpel.Budapest, 1894. Királyi Magyar Természettudományi Társulat. 173 p)

 

További hivatkozott irodalom, illetve a szerzők neve és címe:

Bauer Zsolt: agrármérnök, természetvédelmi szakmérnök

                      Mobil: 06-20-364-73-55

 E-mail: civil3039@mail.datanet.hu

Dr. Bardóczyné Dr. Székely Emőke: okl. vízépítőmérnök, környezetvédelmi szakmérnök

1055. Budapest, Szalay u. 3.

E-mail: szemoke@uze.net

 

Clement, A. – Buzás, K., (2001): Az EU Vízügyi Keretirányelv (VKI) bevezetésével kapcsolatos környezetvédelmi feladatok, (BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék,

megbízó: Környezetvédelmi Minisztérium)

E-mail: clement@vcst.bme.hu

Dukay Igor: RENATUR Kft.

                      2000. Szentendre, Frangepán u.16.

                      Mobil: 06-70-235-02-54

                      E-mail: renatur@freemail.hu

 

Dr. Gribovszki Zoltán PhD. egyetemi docens

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdõfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszék,

9400 Sopron Bajcsy-Zs. u. 4.,

                        E mail: zgribo@emk.nyme.hu

György Katalin: egyetemi hallgató

  Szent István Egyetem,  MKK Környezetgazdálkodási Intézet

  2103. Gödöllő, Páter K. u. 1.

  E-mail: gyorgykati@freemail.hu

Horváth Jenő: okleveles építőmérnök, vízgazdálkodási szakértő

 VÍZTÜKÖR Kft 1143 Budapest, Ilka u 49.

 Tel: (1)384-2484, Fax: (1)383-5947

 E-mail: horvathj@externet.hu

 

Kalicz Péter: környezetmérnök, mérnök-tanár

NYME Erdőmérnöki Kar, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszék

H-9400 Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4.

E-mail:kaliczp@emk.nyme.hu

 

Kiss Katalin Anita: környezetmérnök, mérnök-tanár

    NYME Sopron

    Erdőmérnöki kar, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszék

    E-mail:kkiss@emk.nyme.hu

Miklósi Mátyás: környezetgazdálkodási agrármérnök

                            mobil: 06-30-591-31-45

                            E-mail: szmatyi@freestart.hu

Obermayer András:  elnök

Kék Forrás Környezet- és természetvédelmi Egyesület

1077 Budapest, Király u. 87. II. 21.

Mobil: 06-20-944-67-14

E-mail: kfkte@pro.hu

Sándor Boglárka: környezetgazdálkodási szakmérnök

                               E-mail: sandorbogi@yahoo.com

Sándor Csaba: építőmérnök, térinformatikai szakmérnök

 EMLA 1076. Budapest, Garay u. 29-31. I/I.

 Tel: (1) 322-84-62, Fax: (1) 352-99-25

 E-mail: c.sandor@emla.hu

 

Somlyódy, L.(szerk.) : A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései

Megjelent a „Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai Kutatások

a Magyar Tudományos Akadémián” c. sorozatban,

MTA, Budapest. 2002, p.400.

Szabó Béla István szerkesztő E-mail: fulmenbt@freemail.hu

Tatár Sándor: botanikus

Tavirózsa Környezet- és Természetvédő Egyesület Veresegyház

1171. Budapest óvónő u. 72.

E-mail: tatarsandor@botanika.hu

Tel: (1)257-1100

 

 

A Víz keretirányelvvel kapcsolatos néhány internetes honlap címe

 

A VKI teljes, (2004. május 1-től hivatalosan elfogadott) magyar szöveg változata elérhető Interneten: http://ccvista.taiex.be/

 

Idegen nyelveken pedig az EU Hivatalos Lapjában címe: http://europa.eu.int/eur-lex/

Magyar Hidrológiai Társaság http://www.mht.mtesz.hu/

Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. http://www.vituki.hu/

Vízügy Honlap http://www.vizugy.hu/

WWF Magyarország http://www.wwf.hu/

Duna-völgyi szintű végrehajtás: Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (ICPDR) http://www.icpdr.org/

EU szintű végrehajtás: http://forum.europa.eu.int/Public/irc/env/wfd/library/

Nemzetközi vízvédelmi civil szervezetek

WWF: European Freshwater Programme: http://www.panda.org/europe/freshwater/

Global Water Partnership: http://www.gwpforum.org/servlet/PSP/