A MERZSE-MOCSÁR REHABILITÁCIÓJA AZ EU VÍZ KERETIRÁNYELVÉNEK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL

 

Fésűs Attila,

Keszey Zsolt

Reisinger Krisztián

GEO-AQUA Kft.

GEOHIDRO Kft.

GEOHIDRO Kft.

                      

           

 

Kulcsszavak:

 

Merzse-mocsár, EU Víz Keretirányelv, jó ökológiai állapot, vizes élőhely, emberi beavatkozás, csapadékviszonyok, rehabilitáció,

 

Bevezetés

 

A EU Víz Keretirányelv (VKI) 2000. október 23-i hatályba lépésével megteremtődött egy egységes európai vízgazdálkodás lehetősége.

 

A Keretirányelv szabályozza a vízi környezet védelmét és kimondja, hogy az Európai Parlament és a Tanács a vizek jó állapotának elérése és megóvása érdekében további lépéseket tegyen. Ennek jegyében született meg a Víz Keretirányelv, mely tartalmazza azokat a jogi kereteket, mellyel a feltüntetett célkitűzések teljesíthetőek, továbbá meghatározza mindazokat a feltételeket, amelyekkel az adott vízgyűjtő területre jellemző viszonyok között a legoptimálisabb gazdálkodás folytatható.

 

Lényeges eleme a vízgyűjtő területek lehatárolása, víztestek csoportosítása, valamint a vizek típusonkénti minőségi és mennyiségi jellemzőinek meghatározása. Rendelkezik továbbá a vízgazdálkodás feladatairól és a feladatokra vonatkozó határidőkről.

A VKI rámutatott arra, hogy az adott területen lévő víztestek jövőbeni, megkívánt állapotának meghatározásánál a terület sajátságait figyelembe véve kell eljárni, szem előtt tartva a jövőbeni hasznosítás lehetőségeit. A víztestek típusán kívül csoportosításra kerülnek a jó állapotok jellemzői is lehetőséget adva az egyszerre több szempont alapján történő vizsgálódásra. Ez nagymértékű szemléletváltozást jelentett az eddigi gyakorlathoz képest, hiszen a vizek jó állapotának meghatározásáról szóló eredeti elképzelés - miszerint egy minőségi standard listát kell létrehozni, amely egységesen alkalmazható adott típusú víztestre - nem célravezető, figyelembe véve a rendelkezésre álló hiányos monitoring adatokat, valamint a vizek természetes kémiai összetevőinek sokféleségét.

 

Ahhoz, hogy a Víz Keretirányelv bevezetése, valamint alkalmazása eredménnyel járjon, lényeges szempont, hogy a jó állapot lehatárolt víztestekre vonatkozóan legyen meghatározva, jellemezve. A vizek jó állapotának elérése különböző intézkedési programokon keresztül valósítható meg, melyeknek többek között jól lehatárolt, konkrét víztestre lebontott szennyeződéstől függő, hatékony akcióterveket kell tartalmazniuk. Mind a jó állapot jellemzése, mind pedig annak elérésére vonatkozó módszerekkel foglalkozó eredményes kutatás, nagymértékben hozzájárul a Víz Keretirányelv alkalmazásának sikeréhez és azon keresztül az európai vízi környezet minőségének javításához és megóvásához.

 

Ez a szemléletmód szintén jól nyomon követhető a különböző típusú víztestek VKI szerinti ökológiai állapotának meghatározásánál, amely nagymértékben hozzájárul a vizes élőhelyek hatékony rehabilitációjához.

 

Tanulmányunkban a felszíni vizek jó ökológiai állapotának elérésével, annak a hidrológiai rezsim és a morfológiai szempontok alapján történő vizsgálatával, a vizsgálati eredményeivel feldolgozásával és a jó állapot elérésének egyik módszerével foglalkozunk egy konkrét program, - a Merzse-mocsár rehabilitációjának tükrében.

 

A VKI meghatározása szerint a felszíni víztestek kiváló ökológiai állapota az az állapot, amely a legnagyobb mértékben megközelíti az adott terület érintetlen állapotának jellemzőit. Ez másképpen azt jelenti, hogy a tagországok által vállalt kötelezettségek közé bekerült a természetes vízi élőhelyek eredeti állapotának visszaállítása, valamint annak fenntartása. Ez a Merzse-mocsár rehabilitációjának egyik fő célkitűzése.

 


 

1. A Merzse-mocsár általános ismertetése

 

A Merzse-mocsár Ferihegyi repülőtér szomszédságában Rákoskerten található (1. ábra)

 

1. ábra:

 

 

A Merzse-mocsár földrajzi elhelyezkedése

 

A Merzse-mocsár a főváros néhány még meglévő vizes élőhelye közül a pesti oldalra egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó megmaradt túlélője. A mocsár jellegzetes geológiai környezetben a Duna V. teraszán alakult ki (2. ábra). A vízáteresztő kavics és felső-pliocén homok, iszapos homok rétegekre települt a napjainkban is képződő öntésiszap, öntésagyag. Ezek a fiatal ártéri üledékek képzik azt a vékony vízzáró réteget, amely lehetővé teszi a felszíni vízfelület megmaradását. Az így kialakult és folyamatosan képződő ártéri üledék speciális agyagteknőt képez a völgyfenéken. A mocsárban úszólápok alakultak ki, amelyek a vízszint-ingadozásokra rendkívül érzékenyek, hiszen ezek fennmaradásához legalább 2-3 m vízmélység szükséges. (Budapest Építéshidrológiai Atlasz FTV, 1988)

 

2. ábra:

 

 

A Rákoskerti Merzse-mocsár vízföldtani szelvénye

(Budapest Építéshidrológiai Atlasz FTV, 1988)

 

1. Felső pliocén homok, iszapos homok, 2. negyedidőszaki tavi-mocsári üledék (agyag, iszap),
3. Futóhomok, 4. Talajvíz

 

Az összefüggő, nagykiterjedésű természetes területnek az összetett, zárt növénytakaró következtében jelentős tájökológiai hatása is van, amely táji-, tájképi szerepe a tágabb térségre kihat. A természetvédelmi hatóság helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánította, amelynek következtében 10 hektárnál nagyobb, összefüggő területre, táji léptékre terjed ki természetvédelmi oltalom a mocsár területén (Rákosmente XVII. Kerületi önkormányzat 1996: http://www.rakosmente.hu/).

 

A területen rendkívül változatos, de a környezeti hatásokra érzékeny állat és növényvilág jellemzi.

A mocsárban több növénytársulás is megfigyelhető. Megtalálható a magas sásos, a nádas, a bokorfüzes, a fűz-nyár ligeterdő és a száradó kékperjés láprét is. A terület védett növényei között meg kell említeni a budai imolát (Centaurea sadleriana), a hússzínű ujjaskosbort (Dactylorhiza incarnata), a szúnyoglábú bibircsvirágot (Gymnadenia conopea), valamint a mocsári kosbort (Orchis laxiflora).

A területen több pár barna rétihéja (Circus aeruginosus) költ rendszeresen. A különböző nádi és vízimadarak, mint a barkós cinke (Panurus biarmicus), a nádrigó (Acrocephalus arundinaceus), a vízityúk (Gallinula chloropus), a bölömbika (Botaurus stellaris) és a különböző nádiposzáta és réce fajok, egyaránt megtalálhatóak. A madarakon kívül fellelhetők a különböző békafajok, vízisikló (Natrix natrix) és mocsári teknős (Emys orbicularis) is, amelyből itt él a legtöbb a fővárosban. A mocsarat körülvevő réten, bokorfüzesben és fűz-nyár ligeterdőben más madarak is megfigyelhetök, mint például a gyurgyalag (Merops apiaster), a kakukk (Cuculus canorus), a sárgarigó (Oriolus oriolus), a búbos banka (Upupa epops), a tövisszúró gébics (Lanius collurio), a fülemüle (Luscinia megarchynchos), a karvaly (Accipiter nisus), az egerészölyv (Buteo buteo) és a vörös vércse (Falco tinnunculus). Nagyszámú fácán, és fogoly is él itt. A többféle vadászható faj (fácán, fogoly, nyúl, őz, róka) mellett a védett menyét (Mustela nivalis) is látható. (Főpolgármesteri Hivatal, Környezetvédelmi Ügyosztály 1999.)

 

Az utóbbi években sajnos ez a nagy jelentőséggel bíró vizes élőhely annak ellenére veszélybe került, hogy Budapesten folyamatosan nő a védett természeti értékek száma. Ez elsősorban a fékezhetetlen beépítéseknek és egyéb emberi tényezőknek köszönhető, amely kivédése gyors és hatékony megoldást kívánt.

 

A Fővárosi Önkormányzat mindenképpen meg kívánja őrizni a fővárosnak ezt a még megmaradt utolsó természetes nagy kiterjedésű mocsarát, ennek érdekében indította be 1991-ben a Merzse-mocsár rehabilitációs programját, amely során a vizes élőhely eredeti állapotának visszaállítását és az itt megtalálható természeti értékek megóvását tűzte ki céljául.


 

2. A Merzse-mocsár állapotfelmérése

 

A szabad vízfelülettel csak időszakosan rendelkező terület 1996-ig rendszeresen (évente) kiszáradt. Ez köszönhető az elmúlt évtizedek általános aszályos időjárásának csakúgy, mint a terület és környezete átalakításának (repülőtéri építkezések, vízelvezető árkok létesítése a mezőgazdasági területeken, csatornázottság bővülése, amelyek jelentős vízmennyiséget vontak el a vízgyűjtő területről).

 

A program keretében első lépésként tényfeltárásra került sor. Ebben a fázisában a terület talajvízháztartásának megismerése érdekében talajvízszint észlelő kutak kerültek telepítésre, amelyek vízszintjei 1991. óta folyamatosan regisztrálásra kerülnek.

 

3.ábra:

 

Talajvízszint észlelő kutak

 

A feltételezett áramlási irányok figyelembevételével elhelyezett 11 db kút (piros jelzéssel) helyszínrajzi elrendezését a 3. ábra mutatja.

Az észlelő kutak telepítését követően elindult a tényfeltárás, amelynek során rendszeres felszín alatti vízszintmérés történt. Az adatok folyamatosan kiértékelésre kerültek. A több mint 10 éves észlelési adatsort - mind táblázatosan, mind grafikusan (számítógéppel) fel dolgoztuk. Az adatsorból a talajvíz mozgás tendenciája egyértelműen meghatározhatóvá vált, amelyből a megfelelő következtetések levonása után összeállítható a rehabilitáció cselekvési terve.

 

A mérési adatok feldolgozásának eredményeit a 4 - 5 - 6. ábra tartalmazza, ahol a grafikonon különböző színű és jelű vonalakkal ábrázoltuk az egyes talajvízszint észlelő kutakat. 1996 januárjától a víztermelő (A /III/, B/I/, C IV/) kutak vízszintjét is mértük, és ábrázoltuk (7. ábra).

 

A vízállásgrafikonokon (4 - 5 - 6. ábra) jól látszik, hogy a talajvízállás az ábrázolt időszakban folyamatos csökkenő tendenciát mutatott (0.5 – 1.5 m). A vízszint csökkenésében jelentős része volt. A Mocsár vízgyűjtő területére épített Ferihegyi Repülőtérnek, melynek csapadékgyűjtő csatornái elvezették a vízgyűjtőre hullott vízmennyiséget. A Rákoskeresztúri csatornázás, szintén érintette a mocsár vízgyűjtőjét jelentős vízmennyiségtől fosztva meg a területet. Másodsorban a csapadék hiánya is közrejátszott a vízutánpótlás akadozásában, amely nem tudta pótolni az előző évek veszteségét. Ezek a tényező vezettek a mocsár időszakos vízhiányaihoz, kiszáradásához. A lehullott csapadék csak időlegesen volt képes fenntartani az emberi beavatkozás következtében megváltozott vízháztartású környezet vízigényét. Ez a nyári csapadékmentes hónapokban a vízszint radikális csökkenéséhez vezetett, amely a mocsár évről évre történő kiszáradását eredményezte. A kiszáradás jelentős mértékben veszélyeztette a terület jó ökológiai állapotát, hiszen az eredeti – természetes állapotban a mocsár területét 2-3 méteres mélységű víz borította. A vízszintcsökkenés és a többszöri kiszáradás jelentősen átalakította és degradálta a korábbi növény és állatvilágot.

 

A rendszeres mérések során felvett és kiértékelt adatok alátámasztották a helyszíni megfigyeléseket. A meteorológiai viszonyok, valamint az emberi beavatkozás következtében megváltozott a terület vízháztartása, amely a mocsár folyamatos kiszáradásához vezetett (Geohidro Kft. A Merzse Mocsár Rehabilitációja 1999-2003, Vízutánpótlás II. ütem. Tsz: 1485/03).

Kérdéses volt az is, hogy a vízszint csökkenésének következtében milyen mértékben módosult a mocsár felszíni vizének kémiai és biológiai állapota (1. Melléklet: vízminőségi vizsgálatok). A vízminőségi vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az EU Víz Keretirányelv V. mellékletében megfogalmazott kritériumok szerint  a biológiai és kémiai minőségi elemek elfogadható eredményeket mutatnak. A kritikus tényező ennek megfelelően a hidrológiai-morfológiai elemek közül a hidrológiai rezsim, amely a mocsár állapotát mérsékelten jó – rossz kategóriába kényszeríti.

 

A vízállás adatok egyértelműen rávilágítottak arra, hogy a mocsár rehabilitációja érdekében műszaki beavatkozásra van szükség.

  


4. ábra

5. ábra


 

6. ábra


7. ábra


 

 

3. A rehabilitáció Műszaki lehetősége

 

3.1. Műszaki megoldások

 

A beavatkozás lehetőségeinek számbavétele megtörtént. A műszaki megoldások közül a következők jöttek számításba:

 

1.       A meder mélyítése kotrással

2.       Vízutánpótlás a domboldal felőli nyomás alatti rétegvizekkel (gravitációs vízbevezetéssel)

 

3.2. A műszaki megoldások kockázatai

 

  1. A meder kotrása során megsérülhet az egyébként is vékony víztartó agyagréteg és elszivárgást okozhat - ezért ez a megoldás még inkább veszélyeztetné a terület fennmaradását.
  2. A további szárazság során a gravitációs vízbevezetés nem oldható meg, hiszen a vízutánpótlás lehetősége jelentősen csökken. A másik lényeges tényező az emberi beavatkozás hatása (Ferihegyi-repülőtér építése és Rákoskeresztúr csatornázása). Ennek során a mocsár vízgyűjtő területe jelentősen lecsökkent, csökkentve ez által a víz- utánpótlás lehetőségét. Ennek következtében a rétegvíz nyugalmi nyomásszintje a tó vízszintje alá csökkent, így gravitációs vízbevezetés nem megoldható.

 

4. A kiválasztott műszaki megoldás

 

A mérési adatok és a legkisebb kockázat figyelembe vételével végül a 2. pontban leírt műszaki megoldás került kivitelezésre búvárszivattyúk elhelyezésével, amelyek biztosítják az időközben lecsökkent nyomásszintű rétegvíz tóba juttatását. Ennek során 20 m mélyre telepített termelő kutak termelik a rétegvizet. A kutakból folyamatos üzemben történik a vízkivétel, összesen 3 db, RITZ 5603 A/9 típusú búvárszivattyú (2 m3/h kapacitású) segítségével. Naponta kitermelt ~80 – 100 m3 rétegvíz a következő megoldással került bevezetésre:.

A kutakból a víz a Kis-Merzsén át (anélkül, hogy annak medrét töltené) egy régi burkolt árkon keresztül történő vezetéssel a Nagy-Merzsébe jut. A víz elszivárgását megakadályozandó, a mocsáron keresztül egy 350 m hosszú, trapéz profilú, beton lap burkolású, új árok továbbítja a talajvizet a Nagy-Merzse magjához, amely így a szabad vízfelülethez jut. A kiépített 40*40 cm betonlap burkolatú csatorna fenékesése 2,34%, fenékszélessége: 0,5 m, rézsű hajlása: 1:1.

A vízbevezetéseket 1997 júliusában megkezdték, melynek hatása a vízállásra a 7. ábrán jól érzékelhető. (Geohidro Kft. A Merzse Mocsár Rehabilitációja 1999-2003, Vízutánpótlás II. ütem. Tsz:1485/03)

 

5. A mocsár és környékének változása a rehabilitációt követően

 

5.1. Talajvízszint változás

 

A terület talajvízháztartásának megismerése érdekében telepített talajvízszint észlelő kutak vízszintjei 1991. óta folyamatosan regisztrálásra kerülnek.

A feltételezett áramlási irányok figyelembevételével elhelyezett kutak (12 db) helyszínrajzi elrendezése a 3. ábrán látható. Az 505 sz. kút hosszú idő óta száraz volt, ezért az, 2002. októberében a Közép – Duna – völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség javaslatára eltömedékelésre került. Így már csak 11 db kút észlelési adatsorát lehet regisztrálni. A több mint 10 éves észlelési adatsorának feldolgozása - mind táblázatosan, mind grafikusan - számítógéppel történt. A feldolgozás eredményeit a 4 - 5 - 6. ábra tartalmazza (Geohidro Kft. A Merzse-mocsár Rehabilitációja 1999-2003, Vízutánpótlás II. ütem. Tsz:1485/03)

A grafikonon különböző színű és jelű vonalakkal ábrázoltuk az egyes víztermelő (A /III/, B/I/, C IV/) kutak, valamint talajvíz figyelő kutak vízszintjét (7. ábra).

 

A vízállásgrafikonon jól látszik, hogy a 1996. évi száraz időszak után a talajvízállás folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott. A folyamat egészen 1998-ig érzékelhető, amikor a nagyobb mennyiségű csapadék hatására tendencia meredeksége csökkent majd egy lassú, de folyamatos emelkedés érzékelhető. A felszíni víz az utánpótlás hatására –igaz csak mérsékelten, de emelkedésnek indult. Ennek következtében a kutak üzemelése óta a Mocsár egyszer sem száradt ki.

 

A mérési adatokból az alábbi következtetések vonhatók le:

 

Ø       A vizsgált időszakban a téli, január-februári hó elolvadása következtében megindul a vízszintemelkedés, azonban a gyakran előforduló, száraz, csapadékhiányos március miatt az emelkedés lelassul. A nyári hónapokra a kevés csapadék a jellemző, így a vízszintemelkedés megáll, sőt újból csökken. A rendkívüli meleg időjárás, a hetekig tartó 30C° feletti hőmérséklet és a sok napsütés hatására erőteljes a párolgás is. Így a nyári hónapokban, egyes kutakban (501, 503, 504, 506, 508, 511, és 512) a vízszint csökkenés 0,4 – 1,2 m-t eléri. A meteorológiai adatok alapján a vizsgált években a tényleges párolgás értéke többnyire meghaladta a csapadék nagyságát.

 

Ø       A rendkívül száraz és meleg aszályos nyár miatt általában a 2001-2002-2003 években tovább csökken a vízszint mind a kutakban, mind a tóban. Ez a tendencia az őszi hónapokban tovább folytatódott. Az utóbbi 7-8 évben ilyen alacsony vízszintek sem a kutakban, sem a tóban nem kerültek regisztrálásra. A 2002 év is teljes egészében csapadékszegény és aszályos volt, de a 2003. év vízszintjei még az előző évnél is alacsonyabbak lettek. Szeptemberre sok kútban (503, 508, 509, 510, 511,) az eddigi (1993 óta) legalacsonyabb vízszintek mutatkoztak. Az 501, 502, 512 sz. kutakban 2002 hasonló időszakában mértünk ilyen kis vízszintet, az 504 és 506 sz. kutakban 1998-ban volt ehhez hasonló alacsony vízszint.

 

Ø       Az 507 sz. kút 2003 év végére kiszáradt.

 

Érzékelhető tehát, hogy a meteorológiai viszonyok erőteljesen befolyásolja a csatornázások miatt részlegesen működő vízgyűjtő terület talajvízállását, így annak utánpótlása megfelelő mennyiségű csapadék hiányában nem várható.

 

 

5.2. A szabad felületű vízszint változása

 

A Merzse-mocsár vízszintváltozása a megbízástól kezdődően helyszíni szemlézéssel, majd vízmérce létesítése után pontos méréssel rendszeresen feljegyzésre kerül. A nyíltfelszínű rész vízszintjét 1994. 12. hó óta azonos rendszerben rögzítjük (Geohidro Kft. A Merzse Mocsár Rehabilitációja 1994-2003)

 

A meteorológiai megfigyelések során vizsgált 17 éves periódus legszárazabb évei az 1992, 1997, 2000 és a 2003-as esztendő volt. Ekkor a párolgás 62, 107, illetve 165 mm-rel haladta meg az éves csapadék mennyiségét. Ennek ellenére a tóban 1997 óta folyamatosan van víz egész évben, ami egyértelműen a vízpótlásnak köszönhető. Az 1998 és 1999-es esztendők csapadékosabbak voltak. Az éves csapadék összege 221 illetve 265 mm-rel több volt a sokévi átlagnál. Ez meg is látszott mind a tóvízszint, mint pedig a kutak vízszint adataiban is. Sajnos a 2000. 2001 és 2002. és 2003 év újra csapadékszegény volt, a párolgás 165,0, 82,0 illetve 54,0 mm-rel meghaladta az éves csapadék mennyiséget. Ennek ellenére egész évben volt víz a tóban.

 

A rendelkezésünkre álló 8 éves adatokat összegezve jól kirajzolódik a mocsár vízszint ingadozásának tendenciája.

 

Ø       A több mint 10 éves idősor tendenciája és a szerkesztett trend-vonalak jól mutatják, hogy a talajvíz átlagos szintje folyamatosan csökken. A korábbi évek szárazsága miatti talajvízhiányt csak több éves csapadékos időszak képes bepótolni. 1996-97-től azonban emelkedésnek indult a tó vízszintje, ami egyértelmű a kutakból történő vízutánpótlásnak köszönhető. Míg a kutakban a kevés csapadék miatt csökkent a vízszint, addig az intenzív szivattyúzás a tó vízszintjét kismértékben megemelte.

 

Ø       Az utolsó csapadékos időszak 1998-99-es év ill. 2000 tavasza volt. Utána újabb száraz időszak következett, melyek közül 2001. év második fele és 2002 év teljes egészében rendkívül csapadékszegény volt. A 2002 téli csapadékhiány miatt március végéig nem emelkedett a tó vízszintje. A nyári hónapokban azonban újabb vízszintcsökkenés következett be a hosszantartó csapadékmentes kánikulai időjárás miatt.

 

Ø       2003 első negyedévében egyenletes és folyamatos emelkedést regisztráltunk. A vízszintemelkedés az előző év decembere óta mintegy 40 cm. Áprilisban tovább emelkedett a vízszint, azonban a május-júniusi forróság újból a tóvízszint csökkenését eredményezte. Ez a tendencia folytatódott egész nyáron.

 

A vízpótlás kedvező hatását több tényező is mutatja:

 

Ø       a mocsár környékén lévő kutakban a talajvízszint ingadozása kiegyenlítettebbé vált. Ezek a kutak nem száradtak ki ill. bennük már volt ilyen alacsony vízszint. A többi kútban eddig még soha nem regisztrált alacsony mértéket mértünk.

 

Ø       A nyíltfelszínű rész 1996. augusztus óta nem száradt ki és 1997-től folyamatosan és állandóan van a tóban víz.

 

Összességében megállapítást és elfogadást nyert, hogy a vízpótló rendszer a teljes kiépítése esetén képes lesz a mocsár vízháztartását szabályozni. Az átlagos csapadékviszonyokra méretezett vízpótlás a kedvezőtlenebbé vált körülmények miatt csak lassabban tudja biztosítani a vízszint állandósulását a mocsárban. Ehhez azonban feltétlenül szükséges a betervezett vízmérő és szabályozó műtárgyak beépítése, hogy a kitermelt, valamint a mocsár területére jutó víz mennyisége hatékonyabb és ellenőrizhetőbb legyen.

 

 

6. Összefoglalás

 

 

A Merzse-mocsár a főváros néhány még meglévő vizes élőhelye közül a pesti oldalra egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó megmaradt túlélője. A Fővárosi Önkormányzat mindenképpen meg kívánja őrizni a fővárosnak ezt a még megmaradt nagy kiterjedésű mocsarát, ennek érdekében indította be 1991-ben a Merzse-mocsár rehabilitációs programját, amely során a vizes élőhely eredeti állapotának visszaállítását és az itt megtalálható természeti értékek megóvását tűzte ki céljául.

 

A szabad vízfelülettel csak időszakosan rendelkező terület 1996-ig rendszeresen (évente) kiszáradt. Ez köszönhető az elmúlt évtizedek általános aszályos időjárásának csakúgy, mint a terület és környezete átalakításának (repülőtéri építkezések, vízelvezető árkok létesítése a mezőgazdasági területeken, csatornázottság bővülése, amelyek jelentős vízmennyiséget vontak el a vízgyűjtő területről).

 

A program keretében első lépésként tényfeltárásra került sor. Ebben a fázisban a terület talajvízháztartásának megismerése érdekében talajvízszint észlelő kutak kerültek telepítésre, amelyek vízszintjei 1991. óta folyamatosan regisztrálásra kerülnek. A tényfeltárás során elkészültek az összetett vízminőségi, hidrogeológiai, biológiai, geológiai, stb. vizsgálatok

 

A rendszeres mérések során felvett és kiértékelt adatok alátámasztották a helyszíni megfigyeléseket. A meteorológiai viszonyok, valamint az emberi beavatkozás következtében megváltozott a terület vízháztartása, amely a mocsár rendszeres kiszáradásához vezetett.

 

A vízállás adatok egyértelműen rávilágítottak arra, hogy a mocsár rehabilitációja érdekében műszaki beavatkozásra van szükség.

 

A mérési adatok és a legkisebb kockázat figyelembe vételével a rétegvízből történő vízutánpótlás került kivitelezésre, amelynek során egész évben sikerült biztosítani, a mocsár kielégítő vízellátását, így a nyíltfelszínű rész 1996 óta nem száradt ki.

 

A rehabilitáció során sikerült elérni az eredeti célkitűzéseket: A Merzse-mocsár ökológiai állapota - a VKI –ben megfogalmazott a hidrológiai rezsim által történt besorolás alapján - mérsékelten jó állapotról, jó állapotúra változott. A VKI szerinti jó állapot természetesen még nem tükrözi a mocsár eredeti, természetes állapotát, de megközelíti azt és a terület veszélyeztetettségét, a pusztulás kockázatát jelentősen csökkentette. A VKI által meghatározott kiváló ökológiai állapot elérése érdekében további kutatások és beruházások szükségesek.

 

 


 

1. Melléklet

Vízminőségi vizsgálatok:

(K+K Környezetvédelmi és Közműtervezői Kft - Laborvizsgálati eredmények a Merzse-mocsárról 2001-2002)

 

A mintavételezésekre 2001. és 2002. április, május és szeptember hónapban került sor és elsősorban vízkémiai és biológiai vizsgálatokat ölelt fel.

 

Kémiai jellemzők /2002. április, május:

A 2002. áprilisi és májusi vizsgálatok azt mutatják, hogy a 2001. évi állapothoz képest a sótartalomban csak kis mértékű csökkenés következett be, de a 2001. évben tapasztalt kedvező irányú változások tovább folytatódnak. A kedvező tendencia kialakulásában valószínűleg a hóolvadék vizek is közrejátszanak.

 

A fajlagos elektromos vezetőképesség 746 mikroS/cm, ami kevesebb, mint a tavalyi évben volt. A kalcium és a magnézium arány változatlan, a kalcium tartalom magasabb. Az anionok közül a klorid gyakorlatilag változatlan, a szulfát tartalom jelentősen csökkent. Az ammónia, nitrit és nitrát tartalom igen alacsony szintű. A KOIpH értéke most 6,4 mg/L, ami a tavalyi állapothoz képest igen jelentős javulás és relatíve alacsony érték. Az összes foszfor mennyisége is kevés.

 

Az MSZ 12749-1993 szabvány szerint a víz a nitrogén háztartás és összes foszfor jellemzői alapján I. osztályú. A KOIpH alapján a víz II. osztályú. Az osztályba sorolás alapján egyértelmű a javulás.

 

Biológiai jellemzők /2002. április, május:

Az algaszám 5,625 millió db/L volt, ami a tavaszi erős alga produkciót jelzi, de ez természetes.

Az előforduló fajok az alábbiak voltak:

 

Kékmoszatok ( Cyanophyta )

Croococcus minutus

Kovamoszatok ( Diatomophyceae )

Achnantes sp.

Cyclotella comta

Caloneis amphisbaena

Cymbella ventricosa

Gomphonema olivaceum

Navicula cryptocephala

Nitzschia acicularis

N.palca

Pinnilaria viridis

Synedra ulna

Az ostoros moszatok Osztorosmoszatok (Euglenophyta) a 2001-ben tapasztaltakkal szemben ezúttal nem képviseltették magukat.

Zöldmoszatok ( Chlorophyta )

Scenedesmus acuminatus

Scenedesmus quadricauda

 

 

Fizikai-kémiai vizsgálatok /2002. szeptember:

 

A szeptemberi vizsgálat szerint a sótartalom a tavaszi állapothoz képest csökkent, a fajlagos elektromos vezetőképessége 746 mikroS/cm értékről 591 mikroS/cm értékre csökkent. A kalcium mennyisége jelentősen kevesebb lett, a kalcium-magnézium arány megfordult. Az anionok közül a klorid és a szulfát tartalom csak kis mértékben csökkent. Az  ammónia, nitrit és nitrát tartalom igen alacsony szintű. A KOIps értéke most 9,9 mg/l. az összes foszfor mennyisége is kevés.

 

Az HSZ 12749 – 1993 szabvány szerint a víz a nitrogén háztartás és összes foszfor jellemzői alapján összességében II. osztályú. A KOIps alapján a víz III. osztályú. Az osztályba sorolás alapján kismértékű romlás a tavaszi állapothoz képest, ami elsősorban a tóban lévő víztömeg csökkenésének következménye.

 

Biológiai jellemzők /2002. április, május:

 

Az algaszám 12,5 millió db/l volt, ami az őszi alga produkciót jelzi.

Az előforduló fajok az alábbiak voltak:

 

Kékmoszatok ( Cyanophyta )

Croococcus minutus

Oscillatoria tenuis

Kovamoszatok ( Diatomophyceae )

Amphora ovalis

Cocconeis sp.

Cyclotella comta

Caloneis amphisbaena

Cymbella ventricosa

Gomphonema olivaceum

Melosira granulata

N.cuspidata

Neidium productum

Nitzschia palca

Pinnularia         microstauron

P.microstauron f. biundulata

P.nobilis f. intermedia

Pinnularia vidiris

Osztorosmoszatok (Euglenophyta)

Euglena oxyuris

 

Zöldmoszatok ( Chlorophyta )

Actinastrum Hantzschii

Pediastrum biradiatum

P.duplex

Scenedesmus acuminatus

Scenedesmus ecornis

Scenedesmus quadricauda

Tetraedron minimum

 

Az a tény, hogy a tavaszi hónapokban a mocsárban a vízi élet megjelenik, azt mutatja, hogy a Merzse-mocsár „életében” még nem történt visszafordíthatatlan leépülés. Így a mielőbbi célzott és szakszerű beavatkozásokkal visszaállítható a mocsár eredetihez hasonló állapota.

 

Tekintettel az elmúlt aszályos évek káros hatásaira, a helyreállítás több évet is igénybe vehet.


 

IRODALOMJEGYZÉK

 

 

 

CIS Working Group IMPRESS (2002), Guidance for the Analysis of Pressures and Impacts in Accordance with the Water Framework Directive (draft), 7th June 2002.

 

CIS Working Group Developing Guidance on Monitoring (2002), Towards a Common

Understanding of the Monitoring Requirements under the Water Framework Directive, (draft),

version 5.0 19th June 2002.

 

CIS Working Group Intercalibration (2002), Guidance on a Protocol for Intercalibration of

the Surface Water Ecological Quality Assessment Systems in EU (draft), 3rd June 2002.

 

CIS Working Group REFCOND (2002), Guidance on establishing reference conditions and

ecological status class boundaries for inland surface waters (draft), 5th July 2002.

 

CIS Working Group WATECO (2002), Economics and the Environment – The

Implementation Challenge of the Water Framework Directive, A Guidance Document, August

2002.

 

EU Water Framework Directive 2000/60/EC,

 

Földmérõ és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest: Budapesti Építéshidrológiai

Atlasz, (1988.)

 

Geohidro Kft., Budapest: A Merzse Mocsár Rehabilitációja , Vízutánpótlás II.

ütem. (Tsz:1485/03; 1999-2003)

 

K+K Környezetvédelmi és Közmûtervezõ Kft, Budapest: Laborvizsgálati eredmények

a Merzse-mocsárról (2001-2002.)

 

Budapesti Fõpolgármesteri Hivatal, Környezetvédelmi Ügyosztály: Védett természeti területek.

http://natur.budapest.hu/ (1999.)

 

Budapest, XVII. Kerületi Önkormányzat: A Merzse-mocsár természeti értékei:  http://www.rakosmente.hu/ (1996.)