A CSAPADÉKVÍZ HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI

A DUNAÚJVÁROSI VÍZI TÁRSULAT TERÜLETÉN

 

Bogáth Jenő – Megulesz Gabriella

Dunaújvárosi Vízi Társulat

 

 

1.      Bevezetés

A Magyar Agrárkamara felmérése szerint az aszály 2003-ban országosan közel 100 milliárd forint veszteséget okozott a magyar mezőgazdaságban. Az ötven éve nem tapasztalt szárazság a közép-dunántúli régió terméshozamait is jelentősen csökkenti. Ezen a későn jött esős napok sem segítettek.

Fejér megyében nagyon kevés csapadék volt az októbertől júniusig terjedő időszakban. Számokban kifejezve: az átlagos 412 milliméterrel szemben 2002 őszétől 2003. szeptemberig csak 238 milliméter csapadék esett, de volt a megyének olyan területe is – Mezőfalva és Dunaújváros környéke –, ahol mindössze 210 millimétert mértek.

2003-ban mind az őszi, mind a nyári betakarítású növények hozama jelentősen alulmúlja az előző évek átlagát. A megye fő termesztett növénye, az őszi búza esetében az előző évhez viszonyítva körülbelül 36%-os a terméskiesés. A kukorica terméshozama előreláthatólag 18%-kal romlik; a termés hektáronként egy tonnával kevesebb lesz. A hozam minősége várhatóan 25%-ban jó, 50%-ban közepes.

A megyében a legnagyobb aszálykárokat a Mezőföldön gazdálkodók szenvedték el. A kiesés mértéke meghaladja az 5 milliárd forintot, ami hektáronként átlagosan több mint 40 ezer forint hiányt jelent. A körülbelül 5.500 növénytermelő gazdaság mindegyike eléri az aszálykártalanítási programban meghirdetett 30%-os határt.

A helyi mezőgazdaság versenyképesebbé tételének elengedhetetlen feltétele a kiszámítható termésátlagok és minőség biztosítása, amely az öntözés mellett a talaj vízháztartási tulajdonságainak javításával elősegíthető. A cél kettős: a termesztett kultúrák vízigényét figyelembe véve, megfelelő agrotechnikai és műszaki megoldásokkal el kell érni, hogy a csapadék minél nagyobb hányada jusson a talajba,  tározódjon a talajban és váljon a termesztett növények által hasznosíthatóvá, illetve a káros vizek rendezett elvezetése megoldódjon.

 

2.      A Mezőföld természeti adottságai

 

2.1.     Geológiai felépítés

A földtani viszonyok a korábbi feltárások és tanulmányok alapján vázlatosan kerülnek ismertetésre.

A vizsgálat tárgyát képező terület szélesebb értelemben az Alföld, mint magyarországi nagytájegység részét képezi. A mintegy 52.000 km2 kiterjedésű terület az ország 5/9-ed része, több mint a többi nagytájé összesen. Az ország határain belül aszimmetrikusan helyezkedik el, leginkább a középső és a K-i részt foglalja el. Közvetlen határai az Északi- és Dunántúli Középhegység, valamint a Dunántúli-dombság.

A nagytájegységen belül a vizsgált terület a Mezőföld, mind az Alföld legnyugatibb középtájának részét képezi. ÉNy-on Érdtől Balatonfűzfőig a Dunántúli-középhegység nagytájával határos, tovább a Balaton K-i partvidéke övezi, majd Siófoktól Szekszárdig a Sió választja el a Külső-Somogytól és a Tolnai-dombságtól, K felé pedig 50-60 m magas meredek peremmel szakad le a Dunamenti-síkságra. Területe 4.400 km2.

Felépítésében felsőpannóniai homokos-agyagos beltavi és felsőpliocén homokos-kavicsos folyóvízi rétegeken kívül főleg pleisztocén folyóvízi, hullóporos, lejtőlemosásos szoliflukciós képződmények, kisebb felületeken pedig holocén szélfújta és ártéri üledékek vesznek részt.

A terület fejlődéstörténetére jellemző, hogy a pannóniai beltó a középsőpliocénban fokozatosan visszahúzódott a Mezőföld területéről. A pannóniai tengerfenék kiemelkedése nem volt egyenletes. A terület É-i része magasabbra emelkedett, s a Mezőföld fő vonásaiban ÉNy-ról DK felé enyhén lejtő, kezdetben alig feldarabolt táblává alakult. Ennek a felszínnek a formálásában a pliocén végén a felületi lepusztulás játszotta a legnagyobb szerepet. A pliocén végén, a pleisztocén elején alakult ki az a nagyméretű, hosszanti, DNy-ÉK-i csapásirányú süllyedék, amely Dél-Zalától a Felső-Kapos mentén az Alföldre is áthúzódott.

A 100 m vastagságot is meghaladó folyóvízi üledéksor arról tanúskodik, hogy a pleisztocén elején ebbe a süllyedékbe szállították hordalékukat a Dunántúli-középhegység, főleg a Móri árok felől lefutó vízfolyások.

Már a pleisztocén első felében is, a folyóvízi tevékenységgel párhuzamosan, főleg a Mezőföld DK-i területein került sor jégkorszaki löszképződésre. A lösz és a homok ma is párhuzamos, pásztás elrendeződésű. Hazánk legidősebb löszképződményei a Duna mentéről, a mezőföldi peremről ismeretesek.

Az újpleisztocén elején végbement tekintélyes mértékű szerkezeti mozgások hatására fő vonásaiban már kialakult a Mezőföld maihoz hasonló arculata. Ekkor vált el éles, magas peremmel a terület a Dunamenti-síkságtól, ez idő tájt emelkedtek ki a ma is tájképformáló rögsorok, tábladarabok és hátak, s velük egyidőben alakultak ki mai helyükön a Duna nagyobb mezőföldi mellékvölgyei, pl. Benta, a Szent László-víz, a Váli-víz, a Sárvíz és a Sió völgye.

A tanulmánnyal érintett szűkebb terület a Közép-Mezőföld része. A Közép-Mezőföld domborzatára döntő mértékben a lösz felhalmozódás- és lepusztulás formái a jellemzőek. A pleisztocén folyamán itt 10-60 m vastag, több fosszilis talajréteggel tagolt, zömében típusos lösz képződött. A vastag lösztakaróval borított, gyenge reliefenergiájú, hullámos felszínű síkságot völgyekkel tagolt löszhátak, hordalékkúpok és kisebb süllyedék területek jellemzik. A Mezőföldet a Seregélyesi-völgy és a vele párhuzamosan kialakult ÉNy-DK-i ópleisztocén süllyedékterület nagyjából két egyenlő részre tagolja. A Seregélyesi-völgy és a Duna völgye között alakult ki a Pentelei-lösztakaró. A féloldalasan és aszimmetrikusan kibillent löszplató É-on és ÉNy-on enyhe lejtővel emelkedik ki a pusztaszabolcsi alacsony (110 m tszf.) süllyedékszintből, s DK felé lejtősödve Rácalmás és Dunaföldvár között a Duna által erősen alámosott, 50-60 m magas függőleges partfalban végződik.

 

2.2.     Felszíni vizek

A felszíni vizek jellemzését a tárgyi vizsgált terület kiterjesztésével szükséges kezdeni.

A Dunántúli-középhegység előtere, a Duna és a Sió-völgy közötti terület vízfolyásai konzekvensen lejtenek ÉNy-DK-i irányban. A vízáteresztő laza anyagokból épült felszín, a mérsékelt reliefenergia, a kevés csapadék, az evapotranspiráció magas értéke és a kultúrnövényzet túlnyomó uralma nyilvánul meg a vízmérleg alakulásában. Az átlagos évi lefolyási tényező kicsi, mindössze 1,5-1,8 l/s*km2. Így érthető a terület gyér vízhálózata, amelynek állandó vizű tagjai mind átfolyó jellegűek. A táj határain belüli vízfolyások kivétel nélkül időszakosak. Az átfolyó vizek a Dunántúli-középhegységnek a Mezőfölddel ÉNy-ról határos tagjaiból erednek, pl. Benta patak, a Szent László víz és a Váli-víz a Gerecséből, a Császár-víz a Vértesből, a Sárvíz a Bakonyból.

A Balaton lefolyó vizeit elszállító Sió a Mezőföld tájhatára Külső-Somogy és a Tolnai-dombság felé, a Duna pedig K-en az Alföld többi tájai felé teremt kapcsolatot.

A vízfolyások a laza, fiatal üledékekkel borított felszínen, ahol a lejtők pusztulása erős, nem alakíthattak ki mély völgyeket. A fő befogadók szerkezeti vonalaktól irányított eróziós völgyek, melyek helyenként vetőnyalábok közötti árkos süllyedék formájában helyezkednek el. Jó példa erre a Váli-völgy, de főleg a Sárvíz völgye.

A Mezőföld vízfolyásai általában hóolvadáskor vagy tavaszi-nyár eleji nagy intenzitású záporesők idején áradnak meg. Fokozza az árvízveszélyt, ha a hóolvadást esőzés is kíséri, mélyen átfagyott, gyakorlatilag vizet át nem eresztővé vált felszínen.

 

2.3.     Felszín alatti vizek

Talajvíztartó rétegek a Mezőföld területén csak a széles talpú völgyek alluviumára, az egyes süllyedékekre és a Dél-Mezőföld hordalékkúp térszíneire korlátozódnak. A völgyek közötti pannóniai agyagból épült hátak gyakorlatilag vizet át nem eresztőnek ítélhető területén még nem tisztázott a talajvíz elhelyezkedése. Ha van is, nagyon gyér előfordulás sejthető. A lösszel fedett hátak alatt – a lösz jó függőleges vízvezetése miatt – a fekü pannóniai rétegek felszínén, többnyire igen mélyen helyezkedik el a talajvíz. A Sárvíz völgyében a talajvíz átlagos mélysége 2-3 m, az Északi-Mezőföld pannóniai rétegeiben 8-10 m. DK-felé haladva a talajvíz szintje fokozatosan mélyül és a Duna menti magas part löszhátain, már eléri a 25-35 m-t.

A talajvíz kémiai jellegét a felszínen levő sok karbonátos üledék és az átfolyó vizek ugyancsak karbonátos kőzetű forrásvidéke határozza meg. Így természetes, hogy a táj vizeinek 80 %-a kalcium- és magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű. Ez jellemző a Közép-Mezőföld tájegységére is.

A Mezőföldnek 1959-es adatok szerint kb. 700 artézi kútja volt. A kutak átlagos mélysége a Mezőföldön 100 m. Az átlagos vízhozamban a Duna és Sárvíz menti öblözet vezet 165 l/min. értékkel, a mezőföldi átlag 98 l/min.

 

2.4.     Talajtani adottságok

A középtáj talajtakarója főleg csernozjom és csernozjom jellegű talajokból áll, s ez a megállapítás nagy vonalakban meg is állja a helyét. Az uralkodó talajtípus a mészlepedékes csernozjom, de a felhalmozódási szintben a talajrészecskékre ráülepedő szénsavas mész lepedék aszály érzékennyé teszi, hamar kiszárad, öntézése indokolt.

Ez a talajtípus található több-kevesebb változatban mindenütt, ahol a talajképző kőzet vastag lösz, és ahol a terület a talajvíz hatásától mentes. Amint a talajvizek hatása szerephez jut, vagy a talajképződés közvetlenül a harmadkori agyagon indul meg, a csernozjom helyett réti csernozjom keletkezik.

A talajképző kőzet nem mindenütt a lösz. A régi folyómedrek mentén felhalmozott homok anyaga sok helyen tisztán megmaradt, gyakran a lösz anyagával keveredett és löszös homok, illetve homokos lösz jött létre.

A humuszos homok és az erdőmaradványos csernozjom talajok jól művelhetők, tápanyag szolgáltatásuk megfelelő, viszont a homokos laza talajszerkezet miatt nagy a víznyelő képessége és gyengén víztartók, gyorsan kiszáradnak. Öntözésük esetén az öntözési mód megválasztása meghatározó.

1. ábra

2.5.     Éghajlat

A Mezőföld éghajlata átmeneti az Alföld, a Dunántúli-középhegység és a Dunántúli-dombság között. Ez az átmeneti jelleg abban mutatkozik meg, hogy területén két nagy éghajlati körzet, a meleg és a mérsékelten meleg találkozik. A K-i része meleg, mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú, míg a Ny-i területein a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű körzetsajátosságai érvényesülnek. A felhőzet évi átlaga 50-56 % között változik, sőt a DK-i részén 50 % alá süllyed. A csekély borultság miatt a napsütés bőséges, az évi összeg 2000 óra fölé emelkedik. Ennek ellenére a téli hónapok napfényben viszonylag szegényebbek, ami elsősorban a Séd és a Sárvíz völgyében kialakuló gyakori sugárzási ködök rovására írható. A Mezőföld tele mérsékelten hideg, sőt Ny-i peremén viszonylag enyhe, a januári középhőmérséklet -1,5, -2 között változik. A téli hideg Ny-ról K felé haladva fokozódik. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, mely a Bakony és a Vértes közötti csatornában felerősödve nagy erővel lép ki a Mezőföld területére.

2. ábra

3. ábra

A Mezőföld hazánk határozottan száraz középtájai sorába tartozik, a csapadék évi összege DK-en helyenként az 500 mm-t sem éri el, ÉNy-i peremén és a D-i, DNy-i határán, a Külső-Somoggyal és a Tolnai-dombsággal határos részeken azonban már megközelíti a 600 mm-t.

A Mezőföld középső-keleti részén jellemző csapadékadatok bemutatására, három csapadékmérő állomás – Agárd, Dunaújváros, Sárbogárd – esetében 1980-2002 évek közötti időszakban, grafikusan ábrázolásra kerültek az évi csapadékösszegek – lásd 2. ábra– valamint az 1980-2003 évek időszakában a tenyészidőszak (április 1.-szeptember 30.) alatt lehullott csapadék összegek – lásd 3. ábra

A grafikonok alapján megállapítható, hogy az éves csapadékösszegek tekintetében, az 500 mm-es határt a vizsgált 23 évből 11 év érte el, mindhárom állomás esetében. Ugyanezt vizsgálva a tenyészidőszak grafikonján, a 200 mm-es határt a 23 vizsgált évből – két állomás esetében - a 2003. év tenyészidőszaka nem érte el.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a mezőgazdaság számára fontos tenyészidőszaki csapadékmennyiség, 2003. évben rendkívül alacsony volt.

 

3.      Társadalmi adottságok és a termelés

 

3.1.     Tulajdonviszonyok bemutatása

Fejér megye 465 ezer ha-os területének 64,7 %-a mezőgazdaságilag hasznosítható, 55 %-a szántó, melynek átlagos AK értéke 25,5 (az országos átlag 19,8 AK). Az FVM Fejér megyei Hivatala jelenleg 8.342 regisztrált termelőt tart nyilván. A regisztráltak közül 192 jogi személyiségű gazdasági társaság, 66 nem jogi személyiségű gazdasági társaság, 50 szövetkezet, 144 főfoglalkozású egyéni vállalkozó, 97 nem főfoglalkozású egyéni vállalkozó, 246 főfoglalkozású őstermelő, 6.644 nem főfoglalkozású őstermelő, 893 családi gazdálkodó és 10 egyéb szervezet. A regisztrációval lefedett terület 295.055 ha.

A Dunaújvárosi Vízi Társulat érdekeltségi területének nagysága 101.402 ha, a területen 24 önkormányzat található összesen 10.342 ha földterülettel (9.580 ha belterület; 678 ha külterület; 84 ha erdő). A jelentősebb gazdasági társaságok (31 db) által művelt terület 41.678 ha szántó és 3.549 ha erdő, ebből 1000 ha feletti gazdaságként művelik a terület jelentős részét. A magángazdálkodók, őstermelők stb. által művelt területeken nem jellemző a 100 ha feletti bérlemény, vagy saját terület (mindössze 1.581 ha). A fejlesztések igénye azonban ennél a csoportnál is megfigyelhető, az innovációs készség jelentős, amelyet a 2003. évi gépberuházások és támogatási pályázatok iránti igény is mutat.

 

3.2.     Művelési ágak

Fejér megye 465 ezer ha-os területének 64,7 %-a mezőgazdaságilag hasznosítható, 55 %-a szántó, melynek átlagos AK értéke 25,5 (az országos átlag  19,8 AK). A megye mezőgazdasági területe 301.477 ha, melynek művelési ágak szerinti megoszlását a következő ábra mutatja:

Művelési ágak (2002.)

Terület(ha)

Szántó

253.595

Kert

7.134

Gyümölcs

2.450

Szőlő

3.700

Gyep

34.598

Mezőgazdasági terület

301.477

Erdő

33.163

Nádas

5.936

Halastó

1.409

Termőterület

341.985

Művelés alól kivett terület

122.900

Összesen::

464.885

 

A szántókon a következő vetésszerkezet alakult ki (forrás: KSH 2000. évi Fejér megyei adatai):

Növény neve:                                                                             területarány

-          kalászos gabonák                                                                     40 %

-          kukorica                                                                                     34 %

-          cukorrépa, burgonya és zöldségfélék                                      2 %

-          ipari és takarmánynövények                                                   18 %

-          egyéb növények és vetetlen területek                                      6 %

A kialakult növénytermesztési kultúra (termesztett növények és termesztési módok) megköveteli a biztonságos termelés fenntartásához egyes területek öntözhetőségét. A száraz és aszályos időszakok a termesztett növények vegetációs időszakának közepén jelentkeznek, amikor legnagyobb lenne a növény vízfelvétele és párologtatása.

 

4.      Talaj vízháztartási tulajdonságainak javítása

 

4.1.     Agrotechnikai módszerek

4.3.1.         Mélylazítás, mélyszántás, vakonddrénezés

Szintvonalakkal párhuzamos talajművelés segíti a felszíni vizek visszatartását, szintvonalakra merőleges barázdák gyorsítják a lefolyást. A helyi gazdálkodók természetesen ismerik ezeket az elveket és a földterület alakjától és elhelyezkedésétől függően alkalmazzák a megfelelő agrotechnikai módszereket. Az elmúlt években az állam külön nem támogatja ezeknek a módszereknek az alkalmazását.

Előnyök:

-          Átszellőzött talaj (fokozott oxidációs folyamatok), porozitás nő;

-          Mélyebb talajrétegek tápanyagainak hasznosulása;

-          A fokozottabb zsugorodás-duzzadás hatására a talaj vízáteresztő képessége nő;

-          Csökken a felületi lefolyás, ez által az erózió veszélye kisebb;

-          Lefolyástalan területeken is kedvezőbb beszivárgás és vízgazdálkodás;

-          A csapadék számára nagyobb tározókapacitással a hasznosítható talajnedvesség nő;

-          Csökken a területen az öntözővízigény.

Hátrányok:

-          Növekedhet a tápanyag-kimosódás veszélye, amely tápanyag-hiányos talajt eredményezhet.

4.3.2.         Egyéb módszerek

A fizikai és kémiai talajjavítás kevéssé befolyásolja a térség vízvisszatartási paramétereit, mivel kis területet (max. néhány tábla) érint. A talajtani adottságok megváltozása miatt azonban a zsugorodási, lefolyási stb. tényezők helyileg megváltoznak.

A vízgazdálkodási lehetőségeket is befolyásolja az optimális táblaméretek alkalmazása. A tulajdonviszonyok alakulása befolyásolja, esetenként gátolja ennek megvalósítását, főként a szántóterületek művelése során a harmadlagos művek nagy része eltűnt a területről, illetve fenntartásuk nem megoldott. Ugyanez a helyzet az önkormányzati vagy magántulajdonban levő földutakkal. A helytelen géphasználat nem csak a dűlőutak állapotára van kedvezőtlen hatással, hanem táblán belül is rontja a beszivárgási jellemzőket.

A meglévő meliorációs művek fenntartása indokolt lenne, ehhez azonban az üzemeltetésben érdekelt földtulajdonosok összefogására van szükség. Ezek a rendszerek a kistermelőket, kisebb méretű birtokokat ugyanúgy ki tudják szolgálni, mint a volt nagyüzemeket.

 A biológiai drénezéssel a kis kiterjedésű nedves foltok hasznosíthatók fás szigetek, ligetek kialakításával, esetleg víztűrő, nagy transpirációjú növényzet telepítésével.

 

4.2.     Környezetkímélő gazdálkodás

A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot (NAKP) több évi előkészítő munka után a Kormány a 2253/1999. évi Korm. határozattal fogadta el, amiben elrendelte a program fokozatos bevezetését.

A NAKP alapelvei a fenntarthatóság és minőség. Ezek tükrében a program a környezet és a természet védelmét, a táj fenntartását és megőrzését célzó mezőgazdasági termelési módszerek támogatását valósítja meg. Ily módon előmozdítható a megművelt területek környezetbarát hasznosítása, a növény és az állatvilág, a tájkép minőségének és változatosságának megőrzése, illetve helyreállítása.

A program agrár-környezetvédelmi intézkedéseit célprogramok tartalmazzák. Az országos célprogramok célja: segíteni a környezetbarát termelési eljárások elterjedését az egész magyar mezőgazdaságban, egy hosszútávon is fenntartható és versenyképes gazdálkodás kialakulása érdekében.

A felszíni vízvisszatartásban jelentős szerepe lehet az erdők és lejtőmegszakító növénysorok telepítésének.

 Előnyök:

-          Felszín érdességi tényezője nő;

-          Erózió elleni védelem, talajvédelem;

-          Levegővédelem (por és zaj terjedésének csökkentése);

-          Pozitív hatása van a mikroklímára (harmat lecsapódásának elősegítése, árnyékoló hatással párolgási veszteség csökken, kedvező hatás a defláció ellen, gyommagok terjedésében akadályt jelent stb.);

-          Akadályozza a káros talajvízszint emelkedést, elszivárgó vizeket hasznosítja, másodlagos szikesedés elkerülése;

-          Téli csapadék helyben tartása, helyi hasznosulása zárt elrendezés esetén fokozható a hatása;

-          Tájképi hatása pozitív;

-          Élőhelyként, menedékként jelentős, hasznos életközösségek, ökológiai érték.

 

4.3.     Műszaki beavatkozások

4.3.1.         Felszíni vízrendezés

A természetes csapadék felhasználásának számos táblán kívüli eleme is van. Ezekkel jobban kellene élni, megőrizve  a csapadékból származó vízkészletet ideiglenes vízvisszatartással, meglévő tározási lehetőségek jobb kihasználásával és új tározók építésével.

Vízlevezető árkok, műtárgyak, hordalékfogók stb. a káros vizek gyors és ellenőrzött elvezetését szolgálják, de területünkön is találhatók kettős hasznosítású csatornák, pl. az Adonyi-belvízöblözetben. A Dajapusztai árokra épített horgásztó - amely a rendszer része - a helyi vizeket hasznosítja, a víz pótlása a dunai vízkivétellel történik. Szintén öntözővízként van lekötve a Cikolai tórendszer kapacitásának egy része, amely a Svábvölgyi-Dohányosvölgyi-Keleti és Nyugati völgyi, valamint a Cikolai víz vízgyűjtőterületére lehulló csapadékot gyűjti össze.

A tereprendezéssel (vápa, sáncolás, teraszozás), a terep mesterséges hullámosításával, bordázásával megszakítjuk a felszíni vizek útját, az összegyűjtött víz helyi gyepes vagy burkolt árkokban tározódik, a felesleges vízmennyiséget ellenőrzött módon elvezetjük. Területünkre jellemző a dombvidéki jelleg kis esésviszonyokkal, amely lehetővé teszi, hogy a sáncolást kialakítása átművelhető legyen. A módszer hátránya, hogy a humuszos talajt le kell termelni és deponálni kell, ezalatt az élővilág (pl. baktériumok) áttelepülnek illetve elpusztulnak.

4.3.2.         Felszín alatti vízrendezés

A kombinált drénezési-öntözési eljárás (talajvízszint szabályozás) alkalmazása Ercsi térségét jellemezte, a 60-70-es években folyó meliorációs program keretében valósultak meg ezek a rendszerek. Az öntözésfejlesztési programunknak célja, hogy feltárjuk az érdekeltségi területen található további lehetőségeket, azonban ezek jövőbeni alkalmazásáról csak a műszaki állapotuk felmérése után lehet nyilatkozni.

A táblaszerkezet és a tulajdonviszonyok megváltozása felgyorsította az állapotromlás folyamatát, a karbantartás teljes hiánya jellemzi ezeket a vezetékeket. A földtulajdonosok és földhasználók számára inkább terhet jelentenek, mint a korszerű, versenyképes gazdálkodás lehetőségét.

A kombinált drénezési-öntözési rendszer előnyei:

-          4.3.1 pontban feltüntetett előnyök mellett  megszünteti a káros talajnedvességet;

-          a mezőgazdasági gépek mozgáslehetősége javul és csökken a gépek tömörítő hatása;

-          tartós hatás.

Hátrányok:

-          nagy beruházási költségek;

-          nagy esésre van szükség;

-          feliszapolódás veszélye, gyökérbenövések, lefolyási zavarok;

-          felújítás, tisztítás költséges.

 

4.4.     Víztározási lehetőségek

4.3.1.         Természetes tározók:

-          Holtágas tározók (a Dunaújvárosi Vízi Társulat területén nem jellemző)

-          Mély, lapos területek ideiglenes tározóként hasznosíthatók, zsilipekkel vagy tiltókkal szabályozva a felszíni áramlást

-          Övgátakkal körülvett mély, lapos legelők (záportározók is lehetnek)

-          Medertározás

Az ideiglenes tározók földhasználatát úgy kell megválasztani, hogy a szennyezőanyagok, műtrágyák koncentrációja ne érje el a kritikus szintet, ennek mellőzése a befogadó vízminőségének romlásához vezethet.

A Dunaújvárosi Vízi Társulat területén a tagok felől érkező kezdeményezés alapján beindult a Mezőföld öntözési lehetőségeinek feltárására és fejlesztésére irányuló projekt, amelynek fontos része a medertározási lehetőségek kihasználása. Ez nem csak a területen „visszatartható” csapadék mennyisége szempontjából fontos, hanem a területre irányított Duna-vizet is kormányozná, illetve tározná.

Vannak pozitív tapasztalatok a Sárosd-Seregélyes vízfolyás két mellékágán (Sismándi és Naplási árok); ezeken tiltókkal szabályozzuk a víz áramlását, az így visszatartott vizet öntözésre használják.

4.3.2.         Mesterséges tározók:

Töltésekkel körülvett lapos területek műtárgyakkal (szivárgók, szivattyútelepek stb.) Erre a célra a mezőgazdasági művelés szempontjából értéktelenebb területeket célszerű kiválasztani, természetesen a domborzati adottságok mellett fontos szempont a talajtani adottságok figyelembe vétele (pl. vízzáró fedőréteg). Az előző pontban említett projekt megvalósulása során az első ütemben 9 db új tározó kiépítésére kerülne sor. A tervezés időszakában pontosan meg kell határozni a hasznosítási feladatokat, hogy a későbbi vitákat és érdekütközéseket elkerülhessük (pl. vizes élőhely, horgászat, öntözés aránya).

Egyes esetekben megvizsgálható meglévő komplex hasznosítású rendszerek kapacitásának bővítése, illetve fel kell tárni a kihasználatlan tározókapacitásokat (pl. Cikolai halastavak, előszállási horgásztó).  A belterületi vízrendezés tervezése során szintén célszerű megvizsgálni az összegyűjtött víz tározási lehetőségeit, akár mezőgazdasági célú újrahasznosítás szempontjából, akár a napjainkban kedvelt helyi látványtó kiépítése miatt.

 

5.      Együttműködés fejlesztése a tagjainkkal

Munkánk során a falugazdákon, küldötteinken, valamint személyes kapcsolatainkon keresztül, rendszeresen szembesülünk a gazdák és a térség önkormányzatainak területhasznosítási és terület- felhasználással kapcsolatos problémáival és - mivel megfelelő szakembergárda áll rendelkezésünkre - alternatívákat tudunk mutatni, a problémák megoldására. Amennyiben kérés érkezik hozzánk - és a küldöttgyűlés elfogadja -, kezelésbe vesszük a kisvízfolyásokat, illetve kisebb műszaki beavatkozással javítjuk a táblák vízgazdálkodási paramétereit.

 

6.      Összegzés

A Mezőföld az ország egyik legjobb mezőgazdasági adottsággal rendelkező területe. Aszályos években azonban olyan vízhiány léphet fel, mely alapjaiban változtatja meg a termesztési lehetőségeket. Ezért szükséges a területre lehulló csapadék minél nagyobb mértékű helyben tartása, ill. szükség esetén pótlása.  Nem szabad  azonban elhanyagolni az egyéb agrotechnikai beavatkozásokat sem A területen ennek elvégzésére rendelkezésre áll a technikai felszereltség, a gazdák többsége  megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkezik, a társulat pedig – mind a terület „vízgazdája” – mind szakmai, mind technikai felkészültsége alapján alkalmas ezen munkák koordinálására, elvégzésére.

 

Irodalomjegyzék

1.        Frits János: Öntözés műszaki koncepciója 2002.

2.        Hydro Kft: Dunaújváros-Sárosd közötti terület öntözése 1999.

3.        Aquaterv 2000 Bt.: A meglévő öntözési rendszerek bemutatása és a fejlesztés lehetőségei a Mezőföldön 2003.

4.        Tájékoztató Fejér megye mezőgazdaságáról, az FVM Fejér Megyei Földművelésügyi Hivatalműködéséről és az EU-s intézményrendszer kialakításáról 2003.

5.        VÍZ-INTER Mérnökiroda Kft. – ÖKO Rt: Nádor, Velencei-tó – Benta – Váli víz Duna jobb part vízrendszerek vízrendezési koncepciója és stratégiája 2002.

6.        VTOSZ: Aszálykár elhárítás a mezőgazdasági vízgazdálkodás módszereivel (rövid alapozó tanulmány)