AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS KIMUTATHATÓ JELEI  FELSŐ-TISZAI ÉGHAJLATI ÉS HIDROLÓGIAI IDŐSOROKBAN

 

Dr. Konecsny Károly

Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Nyíregyháza

 

 

Kulcsszavak: éghajlatváltozás, idősor, sokévi átlag, abszolút változás, relatív változás, lineáris trend,

 

2003-ban az édesvíz nemzetközi évében Kyotóban tartották a háromévente megrendezésre kerülő Víz Világfórumot, ahol a 120 ország, 20 ezer szakember által elfogadott megállapítások között kiemelt jelentőségűnek tekinthetjük, a következőket:

-          az időjárási szélsőségek előfordulási valószínűsége növekszik;

-          az összes természeti katasztrófák kárainak 35%-át árvizek okozzák;

-          a Föld valamennyi országában kimutatható az árvízszintek emelkedő tendenciája.

A felsorolt jelenségek okainak vizsgálatakor előtérbe kerül a globális éghajlati változás, illetve felmelegedés elmélete, amely azonban mind ez ideig, különösen az azt kiváltó emberi hatások tekintetében igen vitatott. Mindezeket figyelembe véve 2004. évet az ENSZ a „Víz és katasztrófa”, nemzetközi évének minősítette.

Magyarország a Kárpát-medence legmélyebb részén, országhatárokkal osztott vízgyűjtőn fekszik és így különösen érzékeny az éghajlati, vízjárási változásokra. Dolgozatomban a rendelkezésre álló hosszabb adatsorok felhasználásával, megpróbálom kimutatni a három ország területén elhelyezkedő (Ukrajna, Románia, Magyarország) és változatos természetföldrajzi viszonyokkal rendelkező Felső-Tiszára vonatkozó néhány éghajlati és hidrológiai jellemző változásainak mértékét és irányát, és az adatsorok hosszának hatását a vizsgálati eredményekre.

A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése és domborzata következtében éghajlata nem egységes. A Felső-Tisza vízgyűjtő nedves óceáni és száraz kontinentális éghajlati övek határterületén helyezkedik el, a hegy-, domb-, síkvidéki éghajlat egyaránt jelen van. E területen már az éghajlati övek kismértékű eltolódása következtében létrejövő éghajlatváltozás is a globálist meghaladó mértékű hatást eredményezhetne azáltal, hogy a vízgyűjtő egésze vagy egy része mintegy „átcsúszhat” a száraz és nedves területeket elválasztó határvonalon. Az éghajlati körzetek határvonalához kapcsolódó éghajlat-módosulások létrejöttéhez az általános légkörzés csekély megváltozása, illetve a ciklonpályák áthelyeződése is elegendő (Bartholy Judit-Pálvölgyi T.-Matyasovszki I.-Barcza Z., 1996). Ugyanakkor minél kisebb az elemzett térség, annál pontatlanabbak a változás vizsgálatához használt, az egész Földre kiterjedő modellek (Szalai S.-Szentimrey T., 1996). Tekintettel ezekre a megállapításokra, szükség van arra, hogy folyamatosan figyeljük az időjárási és vízjárási paraméterek változását és időnként feldolgozva a mérési adatokat, következtetéseket vonjunk le az esetlegesen kimutatható változások irányáról, tendenciájáról, mértékéről.  

A térségben 1871-től vannak megbízhatónak tekinthető hőmérsékleti és csapadék adatok. 1901-től lehet vizsgálni a folyók vízjárására vonatkozó idősorokat. Az összes vizsgált elemre vonatkozóan azonban a legtöbb és legmegbízhatóbbnak az 1951-től rendelkezésre álló adatok tekinthetők. Az utolsó 10 évet (1994-2003) pedig azért vizsgáltuk külön, mert a WMO feldolgozásai alapján, ebben az időszakban ugrásszerűen nőtt úgy a globális, mint az északi félteke középhőmérséklete. A vizsgálat során meghatározott trend egyenesek kizárólag csak a számított időszakra érvényesek, ezeket nem ajánlatos extrapolálni a jövőbeni időszakokra, nem alkalmasak előrejelzések készítésére.  

Globálisan a legmelegebb év 1998 volt, amikor a felszínhőmérséklet átlaga 0,55ºC-kal alakult az 1961-1990-es átlag felett (WMO, 2003). Az öt legmelegebb év csökkenő sorrendben, 1998, 2002, 2001, 1995, 1997. A 30º északi szélességtől az Északi sarok felé eső szárazföldi és óceáni területekre 2002-ben az átlaghőmérséklet eltérése 0,76ºC volt, a legnagyobb a mérések kezdete óta. Az északi félteke mérsékelt és magas szélességein az átlag felszínhőmérséklet az 1998-2002 közötti időszakban a megfigyelések kezdete óta a legmelegebb (1. ábra).

Magyarországon az elmúlt százéves időszak éghajlati adatainak elemzése az évi középhőmérséklet 0,5ºC-os emelkedését mutatja, alátámasztva ezzel a feltételezett globális éghajlatváltozást. A nyíregyházi évi közepes léghőmérsékleti adatsor az 1871-2003 időszakra 9,73ºC átlag mellett, mintegy 0,5ºC, az 1901-2003 időszak - hasonlóan az országosan kimutatott változáshoz - szintén 0,5ºC emelkedést mutat (2. ábra). Megvizsgáltuk azt, ha az 1871-2003 időszakra vonatkozó adatsort rövidebbekre vágjuk, akkor is hasonló változást észlelünk, vagy esetleg mást? Arra a következtetésre jutottunk, hogy a mintegy félévszázados (1951-2003) adatsor alapján alig kimutatható a változás (0,1ºC ), a legrövidebb, utóbbi tíz éves időszakban (1994-2003), magasabb 10,29ºC átlag mellett ismét igen jelentős a növekedés.

Nyíregyházán - ahol a sokévi közepes hőmérséklet 9,7ºC (1871-2003), a maximális évi átlag 11,7ºC  (1934) – a fentiekben felsorolt globálisan legmelegebb években, egy kivétellel magasabbak hőmérsékletek az átlagnál, de ezek nem érik el a sokévi maximumot, 1998-ban 9,8ºC, 2002-ben 11,0ºC, 2001-ben 10,2ºC, 1995-ben 10,0ºC, 1997-ben 9,4ºC.

  1. ábra Az összesített kontinentális felszín és tengerfelszín hőmérsékletek eltérése az 1871-2002 időszakban az 1961-1990-es átlaghoz viszonyítva az északi félgömb 30º-tól északra levő területeire (az anomália +0,76). Folyamatos színes vonal - tíz éves mozgóátlag, szaggatott vonal - lineáris trend (WMO, 2003 adatai alapján)

 

 A nyíregyházi állomás adatait figyelembe véve, négy különböző hosszúságú időszakra (1971-2003, 1901-2003, 1951-2003, 1994-2003) és öt időjárási paraméterre (évi középhőmérséklet, téli középhőmérséklet, évi csapadékösszeg, téli csapadékösszeg, tenyészidőszaki csapadékösszeg) vonatkozóan elvégzett statisztikai vizsgálatokat az 1. táblázatban foglaltam össze.

 

1.       táblázat Jellemző éghajlati elemek statisztikai változói Nyíregyházán

 

Állomás/

Paraméter

Statisztikai jellemző

Vizsgált időszak

1871-2003

1901-2003

1951-2003

1994-2003

 

Évi közép-hőmérséklet

Sokévi átlag (ºC)

9,73

9,83

9,83

10,24

Absz. változás (ºC)

+0,6

+0,5

+0,1

+1,4

Absz. változás (ºC)/év

+0,0045

+0,0048

+0,0019

+0,1400

Rel. változás (%)/év

+0,046

+0,049

+0,019

+0,137

Lineáris trend egyen.

y=0,0045x+9,4341

y=0,0024x+9,7045

y=0,001x+9,8198

y=0,0708x+9,2121

 

Téli (X-III) közép-hőmérséklet

Sokévi átlag (ºC)

2,44

2,60

2,64

2,91

Absz. változás (ºC)

+0,9

+0,3

+0,5

+0,4

Absz. változás (ºC)/év

+0,007

+0,003

+0,009

+0,040

Rel. változás (%)/év

+0,292

+0,115

+0,341

+1,374

Lineáris trend egyen.

y=0,0069x+1,9785

y=0,0029x+2,4433

y=0,0086x+2,4124

y=0,0479x+2,6467

 

Évi csapadékösszeg

Sokévi átlag (ºC)

568

560

539

551

Absz. változás (ºC)

-90

-75

-65

-30

Absz. változás (ºC)/év

-0,6767

-0,7281

-1,2264

-3,0000

Évi rel. változás (%)

-0,119

-0,1300

-0,2275

-0,5445

Lineáris trend egyen.

y=-0,249x+234,04

y=-0,4345x+238,98

y-0,8154x+227,68

y=-5,1818x+252,8

 

Téli (X-III) csapadékösszeg

Sokévi átlag (ºC)

217

216

206

224

Absz. változás (ºC)

-30

-45

-45

-45

Absz. változás (ºC)/év

-0,2256

-0,4369

-0,8490

-4,5000

Rel. változás (%)/év

-0,104

-0,202

-0,412

-2,009

Lineáris trend egyen.

y=-0,249x+234,04

y=-0,4345x+238,98

y-0,8154x+227,68

y=-5,1818x+252,8

Tenyész-időszaki

(IV-IX) csapadékösszeg

Sokévi átlag (ºC)

345

340

333

333

Absz. változás (ºC)

-60

-40

-30

-90

Absz. változás (ºC)/év

-0,4511

-0,3883

-0,5660

-9,0000

Rel. változás (%)/év

-0,131

-0,114

-0,1700

-2,703

Lineáris trend egyen.

y=-0,3356x+367,77

y=-0,2514x+353,12

y-0,4765x+345,73

y=-10,07x+388,47

 

Az abszolút változás a lineáris trend egyenes két szélső pontja alapján lett meghatározva. Az évi relatív változások, százalékban kifejezve összevethetők a különböző mértékegységben kifejezett paraméterek változásának intenzitása. Ezen értékek alapján megállapítható, hogy a téli középhőmérséklet emelkedése jóval nagyobb, mint az évi középhőmérsékletté. Hasonlóan a téli csapadékösszeg, a 133 éves idősorok kivételével, sokkal jelentősebb mértékben csökkent, mint az évi csapadékösszeg. A tenyészidőszaki csapadékösszeg csökkenése az 1871-2003. és 1994-2003. időszakban nagyobb, mint az évié. Az 1901-2003 és az 1951-2003. időszakban kisebb.

2. a), b), c), d) ábra Az évi közepes léghőmérséklet lineáris trendje Nyíregyházán

négy különböző hosszúságú időszakban

(1871-2003, 1901-2003, 1951-20036, 1994-2003)

 

 

Az 1900-1989 időszakban, Magyarország területén a csapadék csökkenésének évi mértéke általában 40 mm, de több helyen eléri a 60 mm-t is (Molnár Katalin, 1996). A Felső-Tiszán a csapadék csökkenése, az évi összegek esetében - amelynek pl. Nyíregyházán a sokévi (1901-2003) közepes értéke 560 mm - mintegy 70 mm (3. a.), b.), c.), d.) ábra). A vizsgált négy változat (időszak) közül bármelyiket tekintjük, csökkenő a lineáris trend. Ha a sokévi átlag értékeket elemezzük, az 1871-2003 időszakban 568 mm, 1901-2003 között 560 mm, 1951-2003 időszakban 539 mm. Tehát egyre kisebb az évi csapadékösszeg. Az utóbbi 10 év átlaga 551 mm, ami a kisebb ugyan, mint a 133 éves és 103 éves átlag, de nagyobb, az 50 éves átlagnál. A grafikonokon megjelenítetett 5 éves mozgóátlag görbék alapján kimutathatók ugyan az idősorban a csapadékos és száraz időszakok csoportosulásai, de ezeknek ismétlődése időben és amplitúdóban nem jelez szabályos periódusokat. Az 1871-2003. időszakban 11 csapadékos és 11 száraz időszak figyelhető meg, átlagosan 12,1 évenkénti tetőzéssel, illetve minimummal. 1901-2003. között 8-8 ilyen időszak, 1951-2003. között 3,5-3,5 ilyen időszak mutatható ki.

3. a), b), c), d) ábra Az évi csapadékösszegek csökkenő trendje Nyíregyházán 1871-2003, 1901-2003, 1950-2003, 1994-2003 időszakokban

 

Nyíregyháza állomás csapadék idősorának jellegzetességei főleg, ami a változás tendenciáját illeti, nagy vonalakban érvényes a térségben lévő állomások többségére. Az Északkeleti-Kárpátokban, a Felső-Tisza Rahóig terjedő vízgyűjtőjében azonban, az elmúlt félévszázadban nőtt az évi csapadék mennyisége. Az emelkedés mértéke – 1179 mm sokévi átlag mellett – elég jelentős, 150 mm volt, vagyis 3 mm/év. Amennyiben ezek az adatok megbízhatóak, ez azt jelenti, hogy itt a Kárpát-medence alföldi térségeivel ellentétes irányú a trend és ez az észak-európai változási irányhoz hasonló, ahol növekszik az évi csapadék.

4. a), b), c), d) ábra A téli félévi (X-III) csapadék idősorai Nyíregyházán

(1871-2003, 1901-2003, 1951-2003, 1994-2003)

 

A téli félévben (X-III) 1871-2003 között 40 mm, 1901-2003 között 45 mm a csapadék csökkenése (4. a,b ábrák). Szintén mintegy 45 mm-t csökkent a csapadék a XX. század második felében (1951-2003) is.  Az utolsó 10 évben az évi csapadék alig 10 mm-el, a téli jóval jelentősebben, kb. 50 mm-el csökkent (4. c,d ábrák). Ez annak ellenére is így történt, hogy a téli időszakban számottevően (7-18 mm-el) nagyobb az 1994-2003 időszak közepes csapadéka (224 mm), mint a hosszabb időszakokra.

 

A nyíregyházi tenyészidőszaki csapadék is hasonló, csökkenő trenddel jellemezhető, mint az évi és téli időszakbeli, de ez utóbbi esetben az 1994-2003. évek átlaga kisebb az 1871-2003-, és 1901-2003 időszak átlagánál (5. a), b), c), d) ábra). Ez azt mutatja, hogy az évi csapadékösszegek utóbbi évtizedbeli csökkenésének viszonylagos megtorpanását, lelassulását egyértelműen a nagyobb téli csapadék okozta.

 

5. a), b), c), d) ábra A nyári (tenyészidőszaki) félévi (IV-IX) csapadék idősorai Nyíregyházán

(1871-2003, 1901-2003, 1951-2003, 1994-2003)

 

A hőmérséklet 2. a.),b.),c.),d.) ábrán és 1. táblázatban bemutatott emelkedése közvetlen módon befolyásolta egyes hidrológiai jellemzők alakulását, pl.: a folyókon télen kialakuló jégjelenséges napok számának csökkenését. A Tiszán Tivadarnál 1901-2003 között átlagosan 47,33 nap volt jégjelenség, az 1994-2003. időszakban mintegy 5 nappal kevesebb, 42,80 nap. Ez utóbbi 10 éves időszakban a lineáris trend emelkedő ugyan, de ez csak néhány téli idényben bekövetkezett hosszabb jeges időszak (főleg 2002/2003) következménye, amely az általános képhez viszonyítva kiugró értéknek (85 nap) számít. Elméletileg az iparosodás, települési közművek kiépítésével összefüggésben a léghőmérséklet emelkedése mellett, a jégjelenséges napok számának csökkenését befolyásolhatja az ipari és kommunális hő- és vegyi szennyezés is, ami a vízhőmérséklet természeteshez viszonyított emelkedését, illetve a vegyi anyagok hatására a jégkristályok alacsonyabb hőmérsékleten való kialakulását váltja ki. Feltételezésem szerint azonban a gyakorlatban ennek, a vizsgált Tisza Tivadar szelvényben csak igen kis, elhanyagolható hatása lehet, mert a folyó felső szakaszán – a rendkívüli szennyezésektől eltekintve - nem nagyon jelentős mennyiségű a hővel és vegyi anyagokkal szennyezett víz bevezetése.

6. a), b), c) ábra A jégjelenséges napok évenkénti száma a Tiszán Tivadarnál

(1901-2003, 1951-2003, 1994-2003)

 

A Felső-Tisza közepes és kisvízi vízállás idősorainak trendje erőteljesen csökkenő, a nagyvizekké pedig nem erőteljesen, de egyértelműen kimutathatóan emelkedő. Tivadarnál például, a sokévi átlagos vízállás, 1901-2003 között 43 cm-ről, 1951-2003 időszakban –84 cm-re, 1994-2003 között –90 cm-re változott, tehát az átlagértékek csökkenése mintegy –50 cm (7. a.), b.), c.) ábra). A lineáris trend egyenes 1981-2003 és 1994-2003. között jelentős csökkenést jelez. Az 1951-2003. időszakra érzékelhető ugyan a növekvő trend, de ez nem szignifikáns.

 

7. a), b), c) ábra Évi közepes vízállások idősora és trendje a Tiszán Tivadarnál

(1901-2003, 1951-2003, 1994-2003)

 

Az évi kisvizek a XX. század elején -100 cm, -150 cm között alakultak, a XX. század végén és a XXI. század elején már –250 cm, -300 cm körül (8. a.), b.), c.) ábra). Ezt az igen jelentős sülyedést csak részben lehet az éghajlatváltozás, ezen belül a csapadékcsökkenés és hőmérséklet emelkedés számlájára írni, hiszen a közepes és kisvízhozam értékek nem csökkentek ilyen mértékben, tehát ebben az esetben inkább a Tisza medrének mélyüléséről lehet szó. A két tényező hatásának szétválasztásához és mértékének meghatározásához külön vizsgálat szükséges.

 

8. a), b), c) ábra Évi kisvízállások idősora és trendje a Tiszán Tivadarnál

(1901-2003, 1951-2003, 1994-2003)

 

Az évi nagyvízállások, a közepes és kisvízi vízszintek változásához viszonyítva ellentétes irányú, bármely időszakot választjuk vizsgálódásunk tárgyává, emelkedő trendet kapunk (8. a.), b.), c.) ábra). Az 1901-2003. időszakban 564 cm, 1951-2003. között 575 cm, 1994-2003. között 625 cm volt az évi tetőző vízállások sokévi átlaga.

Az évi nagyvízállások emelkedő trendjének tényét bizonyítja az is, hogy a Felső-Tiszán, úgy a mindenkori LNV, mint az LNQ értékek jelentősen nőttek. A tetőző vízhozamok emelkedése csak a Felső-Tiszán jellemző, a Közép-Tiszán emelkedő tetőző vízállásokat a régebbi időszakokban (1970. májusi árvíz) bekövetkezetteknél kisebb maximális vízhozamok okoznak.

 

9. a), b), c) ábra Évi nagyvízállások idősora és trendje a Tiszán Tivadarnál

(1901-2003, 1951-2003, 1994-2003)

 

A Kárpát-medencében az üvegházhatás erősödésével, a következő évtizedekben a feltételezett globális átlagnál nagyobb hőmérsékletemelkedés várható, melyet a tenyészidőszak vízellátottságának romlása (gyakoribb aszályok jelentkezése) kísérhet. Az előrejelzések (becslések) szerint azonban az éves csapadékmennyiség kismértékben növekedhet is, a téli-tavaszi szélsőséges eloszlású és növekvő mennyiségű csapadékok hatására az ár- és belvizek előfordulási valószínűsége is megnő. Ez felhívja a figyelmet a téli-tavaszi csapadékok (árhullámok) hazai területen történő tározásának, illetve visszatartásának fontosságára (Nováky 2000).

Magyarországon a belvizek előfordulásának statisztikai valószínűsége azt mutatja, hogy 100 ezer ha-os elöntés durván háromévente, 350 ezer ha-os elöntés 20 évente várható, míg az öt éves előfordulási valószínűség szerint víz alákerülő területek nagysága 180 ezer ha (Pálfai,2002). 1999-ben a Felső Tiszán, csak a FETIKÖVIZIG működési területén mintegy 97.400 ha-t öntött el a víz, ami az 1940-41. évi belvízet követően az elmúlt évszázad második legnagyobb belvize volt.

A szélsőségek jelenlétére utal, hogy a jelentős ár-, sőt belvizek idején (2000. Tisza, illetve 2002. Duna) egy térségben, egyszerre van jelen az árvíz, a belvíz és az aszály. A szélsőséges aszály előfordulási valószínűsége 10-11 év, a közepes aszály 5 évenként ismétlődhet. 1990. óta (13 év alatt) hétszer volt jelentős aszály az országban, amelyek közül is kiemelkedik a 2003. évben előfordult, csak az 1952-es, illetve 1992-es történelmi aszályhoz fogható szárazság. A Pálfai-féle (PAI) aszályossági index alakulása Pátyodon: 1931-2003=4,2, 1951-2003=4,1, 1994-2003=5,1, tehát egyértelműen növekvő. A 2003. évi felső-tiszai aszály következménye volt többek között az, hogy a folyókon az eddig észlelt legalacsonyabb vízszintek következtek be. A Tiszán Tivadar és Záhony között 12-31 cm-el csökkent az eddigi legalacsonyabb vízszint (Konecsny 2004).

A legfeljebb 1ºC globális melegedés határainkon belül, nagyjából az ezredfordulót követő 30 évben várható következményeinek előrejelzése, a hazai éghajlati forgatókönyvek megalapozása több módszer – trendelemzések, a félgömbi és a hazai éghajlati elemek között regressziós kapcsolatok elemzése, a paleoklíma adatainak elemzése, regionális energia- és vízmérleg modell, általános cirkulációs modellek – alapján korábban végzett vizsgálat eredményeinek interpolálása alapján történt. 

Az éghajlati hatásvizsgálatokban alkalmazott modellek alapján a lefolyás éven belüli menetére gyakorolt hatását a VITUKI Országos Vízjelző Szolgálata által kidolgozott és a hazai operatív előrejelzési gyakorlatban használt napi időléptékű HOLV-TAPI konceptuális modellel vizsgálták (Bálint-Gauzer, 1999). Ezzel a modellel a Tisza tiszabecsi vízgyűjtőjére végzett éghajlati vizsgálatok az évi és havi középhőmérséklet jelentős, 3 fokot is meghaladó emelkedésével számol. Az éghajlati forgatókönyvek eltérő mértékben, de minden esetben a nyári hónapok csapadékának csökkenését, egyéb időszakban a csapadék növekedését jelzik előre. Az évi növekedés a Felső-Tisza vízgyűjtőjében 6-18 %. Egyértelműen valószínűsíthető a téli félév lefolyásának növekedése és a nyári félév lefolyásának csökkenése.

 

A 2. táblázatban összefoglaltam néhány vízjárási paraméter jellemző statisztikai statisztikai változójának alakulását a Tisza Tivadar szelvényre vonatkozóan.

 

2. táblázat Jellemző hidrológiai paraméter statisztikai változói a Tiszán Tivadarnál

 

Állomás/

Paraméter

Statisztikai jellemző

Vizsgált időszak

1901-2003

1951-2003

1994-2003

 

Jégjelenséges napok száma

Sokévi átlag (nap)

47,33

46,68

42,80

Absz. változás (nap)

-5

-5

+35

Absz. változás (nap)/év

-0,0485

-0,0943

+3,5000

Rel. változás (%)/év

-0,102

-0,202

+8,178

Lineáris trend egyen.

y=-0,0467x+49,78

y=-0,102x+49,43

y=3,8424x+21,667

 

Évi közepes vízállás

Sokévi átlag (cm)

-43

-84

-90

Absz. változás (cm)

-160

-15

-30

Absz. változás (cm)/év

-1,2030

-0,4545

-3,0000

Rel. változás (%)/év

-2,798

-0,541

-3,333

Lineáris trend egyen.

y=-1,4951x+34,963

y=-0,2923x-76,38

y=-3,8626x-68,839

 

Évi nagy vízállás

Sokévi átlag (cm)

564

575

625

Absz. változás (cm)

+50

+50

+100

Absz. változás (cm)/év

+0,4854

+0,9434

+10,0000

Rel. változás (%)/év

+0,086

+0,164

+1,600

Lineáris trend egyen.

y=0,5831x+534,23

y=1,5541x+532,83

y=13,188x+552,47

 

Évi kis vízállás

Sokévi átlag (cm)

-209

-245

-270

Absz. változás (cm)

-150

-50

-35

Absz. változás (cm)/év

-1,278

-0,9434

-3,5000

Rel. változás (%)/év

-0,540

-0,385

-1,296

Lineáris trend egyen.

y=-1,4995x+238,98

=-0,8951x-221,34

y=-3,9212x-248,93

 

Egyes speciális esetekben, a természetes vízjárását befolyásoló vízműtárgy jelenléte miatt a közép- és kis vízállás, illetve vízhozam jelentősen nőtt, amit nem az éghajlatváltozás befolyásolt.

Erre vonatkozóan a térségben két konkrét példát mutatok be:

A Tisza Tiszalöki vízlépcső 1954-ben történt üzembe helyezésétől, a 8 m magas elzáró szerkezet működtetése idején fellépő duzzasztó hatás Dombrádig érzékelhető. Ezen a szakaszon a kisvizek szintjei több mint 2,5 m-el, a középvízi szintek majdnem 2 m-el megemelkedtek, és ez hatással van a talajvízszint alakulására  is. A mellékelt ábrán a tiszaberceli kisvízszintekben bekövetkezett változást mutatom be (10. ábra). Árhullámok idején, tehát évi tetőző vízállások esetében ez a hatás nem érvényesül, mivel ilyenkor a műtárgy zsilipjeit megnyitják, és így szünetel a visszaduzzasztó hatás.

10. ábra A Tisza évi kisvizeinek emelkedése 1955-től Tiszabercelnél a Tiszalöki vízlépcső

üzembeállításának hatására

 

A második példa a Kraszna Ágerdőmajor szelvényre vonatkozik. Itt az 1948-2003 közötti időszakban tapasztalható roppant erősen emelkedő trend egyértelműen a romániai vízgyűjtőrészen történt műszaki beavatkozások hatását tükrözi (11. ábra). Időszakonként jelentős a Kraszna felső, romániai folyószakaszán megépített Varsolci víztározó természetes vízjárást befolyásoló hatása, valamint a mintegy 1,00 m3/s vízpótlásra kerül sor szomszédos vízgyűjtőkből (Konecsny-Sorocovschi 1999). Ez hozzájárukt ahhoz, hogy az évi kisvizek átlagos szintje mintegy 90 cm-el emelkedjen

  

11. ábra Az emberi beavatkozások hatása az évi kisvízállásokra a

Kraszna Ágerdőmajor szelvényben

 

 

IRODALOM

 

  1. Bartholy Judit-Pálvölgyi T.-Matyasovszki I.-Barcza Z.: Az éghajlat nagytérségű változásai: okok és folyamatok, valamint a megismerés módszerei. Természet Világa. Természettudományi Közlöny. 127. évf. I. Különszám. P. 35-39. 1996.
  2. Bálint G.-Gauzer B.: Az éghajlatváltozás hatása a lefolyás alakulására a Tisza vízgyűájtőjében. A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései. MTA. Stratégiai Kutatások Programja. (kézirat), Budapest. 1999.
  3. Illés L - Konecsny K.: Az erdő hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felső-Tisza vízgyűjtőben. Vízügyi Közlemények LXXXII. évf. 2. füzet. Budapest. 2000.
  4. Konecsny K.: Water developments and their impact on runoff in the Upper Tisa catchment.  The Uper Tisa Valley. Preparatory proposal for Ramsar site designation and an ecological background Hungarian, Romanian, Slovakian and Ukrainian co-operation. TISCIA monograph series. p.309-338. Szeged 1999.
  5. Konecsny K.: Az országhatáron túli tájalakítás hatása az Alföld vízviszonyaira. A víz szerepe és jelentősége az Alföldön című kötetben. A Nagyalföld Alapítvány kötetei (6). Békéscsaba. 2000.
  6. Konecsny K.: A Felső-Tisza-vidék időjárási és vízjárási viszonyainak változása a XX. században. A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék történeti földrajza. A Nyíregyházán 2001. október 29-30-án megtartott tudományos konferencia előadásai. Szerkesztette Frisnyák Sándor. Kiadja a Nyíregyházi Főiskola Földrajz Tanszéke. p. 41-49. 2002.
  7. Konecsny K., A 2003. évi nyári aszály kialakulásának időjárási és hidrológiai okai és vízjárási következményei a Felső-Tisza-vidéken. Vízügyi Közlemények LXXXVI. évf. 1. füzet (szerk. alatt). 2004.
  8. Molnár Katalin: Hazai csapadékváltozások. Természet Világa. Természettudományi Közlöny. 127. évf. I. Különszám. P. 66-68. 1996.
  1. Nováky B.: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai. Vízügyi Közlemények LXXXII. évf., 3-4. füzet. 2000.
  2. Pálfai I.: Magyarország aszályossági zónái. Vízügyi Közlemények LXXXIV. évf., 3. füzet. 2002.
  3. Szalai S.-Szentimrey T.: Tendenciák a hőmérséklet adatsorokban. Természet Világa. Természettudományi Közlöny. 127. évf. I. Különszám. P. 35-39. 1996.
  4. ***: Integrált vízháztartási tájékoztató és előrejelzés. VITUKI Hidrológiai Intézete Budapest, ATIVIZIG Szeged. 2003.
  5. ***: A Meteorológiai Világszervezet állásfoglalása az éghajlat 2002. évi állapotáról. WMO-No. 949. 2003.