Holtág-rehabilitáció az Alsó-Tisza vidékén az Európai Unió követelményeinek a figyelembe vételével

 

dr. Fekete Endre-Sebesvári Judit

Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság

 

 

Az Európai Unió által 2000 év végén elfogadott Vízgazdálkodási Keretirányelv (a továbbiakban: VKI), alapvetően új alapokra helyezi a tagállamok és a csatlakozni kívánó országok vízgazdálkodását, a vízi életközösségek, élőhelyek állapotának megítélését. Az irányelv fő célkitűzései között szerepel a vizek jó állapotának megőrzése, illetve a jó állapot elérése legkésőbb a 2015-re. A VKI előírja a területen elhelyezkedő vízgyűjtők meghatározását, és besorolását vízgyűjtő kerületekbe, a vízgyűjtő kerületek jellemzését valamint az azokat érő kényszerek, és hatások komplex elemzését. Előírja továbbá a VKI a védett területek nyilvántartásba vételét, azonban a holtágak speciális kérdésével konkrétan nem foglalkozik, így ezt a sajátosságot egyértelműen magunkénak tudhatjuk.

 

A víztestek kijelölésének tervezete -több szakmai munkacsoport bevonásával- már elkészültek, azonban mindeddig az illetékes szervek nem fogadták el. A VKI végrehajtása már a víztestek kijelölésénél nehézségekbe ütközik. Jelen példa kiváló bizonyítéka a szakmai érvek ütközésének, ütköztetésének. A holtágak víztest típusba való besorolása nem egyértelmű. Az alábbi részlet egyértelműen mutatja a holtágak sokféleségét, mind keletkezésük, mind elhelyezkedésük, mind „üzemelésük” szempontjából.

 

A túlfejlett folyószakaszok vagy maguktól lefűződtek, vagy azokat mesterséges beavatkozással, a kanyar átvágásával választották le. Az élő folyótól így elszakadt mederrészt általában holtágnak nevezik. A folyó holt ágát helyenként egyszerűen tónak hívják, jogosan, hiszen lényegében állóvízről van szó, ugyanis a levált vagy leválasztott mederszakasz nem vesz részt a folyó vízszállításában.

 A folyó fő ága melletti, a vízszállításba bizonyos vízszint fölött bekapcsolódó mederformációt mellékágnak nevezik. Ha a mellékág nyitott végei erőteljesen feltöltődnek, akkor a mellékág holtággá fajulhat.

 

Keletkezésükre nézve a holtágak kétfélék: az anyafolyóról természetes úton fűződtek le, vagy folyószabályozás (mederátvágás) révén keletkeztek. A holtágak nagyobb része az árvízvédelmi töltésen kívül, az ún. mentett oldalon helyezkedik el, kisebb részük a töltések közötti hullámtéren, néhány holtág a nyílt ártéren van ebből néhányat nyárigát véd.

 

A Duna és a Tisza völgyében a számba vett holtágak összes területe (pontosabban átlagos vízfelületének nagysága) 6978 hektár, ebből a mentett oldali holtágak területe 5110 hektár, a többieké 1868 hektár.

 

A holtágakban tárolt víz összes térfogata - átlagos vízháztartási körülmények között - 119,4 millió m3, melyből 87,2 millió m3 a mentett oldali holtágakban, 32,2 millió m3 pedig a hullámtéri-ártéri holtágakban van. (Pálfai I. 2002)

 

A holtágak vízforgalmát a folyók hullámterén döntően a folyó vízállás-változásai határozzák meg, míg a mentett oldalon a meteorológiai tényezők dominálnak. A holtágak helyenként és időnként a belvizekből is jelentős utánpótlódást kaphatnak. Mintegy száz holtágnak van nagyobb vízgyűjtő területe. Viszonylag kevés (alig félszáz) azoknak a holtágaknak a száma, amelyek - mint víztározók - valamelyik öntözőrendszerhez kapcsolódnak.    (PálfaiI.,2001.)

 

Ha a lefűződő holtág a folyó természetes fejlődésének része volt, akkor azt természetes állóvíznek kell tekinteni, még akkor is, ha esetenként a folyószabályozás ehhez hozzájárult, de ökológiai szempontból ugyanolyan holtág jött létre, mint a természetes folyamat eredménye.  Ettől eltérő esetekben a holtágak erősen módosított állóvizek lesznek, de semmiképpen sem a vízfolyások között kell szerepeltetni azokat (még akkor sem, ha a folyóból időnként kapnak frissvíz utánpótlást) (Simonfy Z. 2004)

A holtágak tekintetében jelen pillanatban az alábbi álláspontot határozták meg :

Az 50-ha-nál nagyobb vízfelületű mentett oldali holtágak víztestként jelölendők ki.

Az 50- ha-nál nagyobb felületű, hullámtéri, nyílt ártéri holtágak a vízfolyás részének számítanak, mint állóvizek nem tartoznak a víztestek közé. Van azonban olyan közöttük, amely védett területként jelenik meg a VKI hatálya alatt. (KvVM, 2004. április)

 

Mindezek figyelembevételével az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság működési területén található 50 ha-nál nagyobb holtágak közül, a Körtvélyesi Holt-Tisza, a Mártélyi Holt-Tisza hullámtéri holtág.

A Gyálai Holt-Tisza, a Nagyfai Holt-Tisza, az Atkai Holt-Tisza és a Serházzugi Holt-Tisza mentett oldalon helyezkedik el. Ez utóbbiak az iránymutatásoknak megfelelően önálló víztestnek minősítendők.

A VKI értelmezésében a hullámtéren található, de védett területként nyilvántartott holtágak szintén a  hatálya alá tartoznak. Az ATIKÖVIZIG területén ilyen a Mártélyi Holt-Tisza.

A VKI-ben meghatározott víztestekre és védett holtágakra végre kell hajtani az előírásokat.

A védett területek vonatkozásában külön kiegészítő feladatokat kell elvégezni, például külön nyilvántartásba, kell venni e területeket.

A víztestek jellemzését a mentett oldali holtágakra, mint állóvizekre el kell végezni ez év végéig. Az igazgatóság működési területén található holtágak esetében egyáltalán nem vagy csak expedíciószerűen történtek reprezentatív vizsgálatok. Ahhoz hogy a kijelölt feladat elvégezhető legyen, adatokra van szükség. Ezért ezeket a holtágakat sürgősen megfigyelés alá kellene vonni. Az, hogy e kívánalmak rövidtávú megvalósíthatósága, lehetséges-e nem kérdés.

Át kell értékelni azt is, hogy egyáltalán szükség van-e, lesz-e, olyan mélységű vizsgálatokra, melyet a VKI előír. Mindezek jövőbeli gazdasági, üzemeltetési vonzatait is át kell gondolni.

 

Az ATIKÖVIZIG, már pár évvel ezelőtt elkezdte egyes holtágainak rehabilitációs célt szolgáló felméréseit, továbbá a működési területén elindított egy holtág-rehabilitációs programot (függetlenül a holtág nagyságától).

Ennek a programnak a jelenlegi állásáról adunk képet a továbbiakban.

 Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén a következő, 5 hektárnál nagyobb területű holtágakat tartjuk nyilván.

Szentély jellegű:

Sasér, Körtvélyesi Holt-Tisza, Osztorai Holt-Tisza, Sulymostói Holt-Tisza, Vetyeháti Holt-Maros,Iriszlói Holt-Körös, Malomzugi Holt-Körös, Brenazugi Holt-Körös

Bölcs hasznosítású holtág

Gyálai Holt-Tisza, Nagyfai Holt-Tisza, Atkai Holt-Tisza, Mártélyi Holt-Tisza, Serházzugi Holt-Tisza, Alpári Holt-Tisza, Szikrai Holt-Tisza, Csengedi Holt-Körös, Álomzugi Holt-Körös

Degradálódott és gazdasági célokra hasznosítható holtág:

Újszegedi Holt-Maros

 

A különböző holtág-típusok rehabilitációjának lépései

1. A szentély típusú holtágak esetében a cél a kialakult ökoszisztéma fenntartása.
Ez gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy meg kell őrizni a holtágat, mint vizes élőhelyet vagy biztosítani kell a tápláló folyóval (vagy a holtág vízgyűjtő területével) azt a kapcsolatot, amely lehetővé teszi az életfeltételek periodikus változását.             

 2.  A bölcs hasznosítású,továbbá a gazdasági célokra hasznosítható és a degradálódott holtágak rehabilitációs és fejlesztési igényeinek meghatározása során szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy a kivitelezési munkálatokat megelőző előkészítő és részben az azokkal párhuzamosan futó egyéb  munkafolyamatok gondos elvégzésével a rehabilitációs projectek meg-valósulását nagyban lehet gyorsítani. Amennyiben nem fordítanak kellő figyelmet ezen előkészítő – kiegészítő munkafázisok végrehajtására, úgy a projekt megvalósítása nagy mértékű (akár több éves!!) késedelmet is szenvedhet, vagy teljesen ellehetetlenülhet.

 

Holtágak rehabilitációjának eddigi munkái az Alsó-Tisza vidékén

 Környezeti állapotfelmérés, megvalósíthatósági tanulmány

        Mártélyi Holt-Tisza

-    állapotfelmérés és komplex vizsgálat, 1992.

        Gyálai Holt-Tisza

- állapotfelmérés, környezeti jellemzés, 1991.

        Serházzugi Holt-Tisza

              - állapotfelmérés, környezeti jellemzés, 1995.

    Újszegedi Holt-Maros

     - a rehabilitáció megvalósíthatósági tanulmánya, 1997.

 
 Előzetes környezeti hatástanulmány (előzetes környezeti tanulmány)          

   Mártélyi Holt-Tisza – 1997., 2001.

 

   Gyálai Holt-Tisza – 2001. (részleges felméréseket és vizsgálatokat végeztek a környezeti tanulmány nem
   készült el).

  Vízjogi engedélyezési terv a rehabilitációs munkákra

Újszegedi Holt-Maros I. ütem

(1+230 – 2+590 km)             1997.

Újszegedi Holt-Maros II. ütem

(0+000 – 1+230 km)             2001.

Mártélyi Holt-Tisza                 

1997., 2002.

 

 Rehabilitációs munkák kivitelezése

Újszegedi Holt-Maros I. ütem

Munkakezdés:      2000. december

Befejezés:              2001. december

Elvégzett munkák: mederrendezés, csapadékvíz-bevezető műtárgyak beépítése, torkolati szivattyútelep átépítése.

 

Újszegedi Holt-Maros II. ütem

Munkakezdés:      2003. április

Elvégzett munkák: mederrendezés, csapadékvíz-bevezető

műtárgyak beépítése, környezetrendezés, tájrehabilitáció, vízpótló rendszer kiépítése.

 

Mártélyi Holt-Tisza

Munkakezdés:      2003. március

            Elvégzett munkák: iszapeltávolítás, iszapelhelyezés, rekultiváció,

Elvégzendő munkák: üdülőterület szennyvízelvezető rendszerének kiépítése.

 

 

 Rehabilitált holtág: Újszegedi Holt-Maros

 

Szentély jellegű holtág: Sulymostói Holt-Tisza

 

 
Bölcs hasznosítású holtág: Gyálai Holt-Tisza