VÍZKÁR-ELHÁRÍTÁS

A víz fölös mennyiségében kárt okozhat, amely lehet árvíz, vagy a helyi fölöslegből származó belvíz. Az árvizek és a belvizek által veszélyeztetett területek együttes kiterjedése 48000 km2, az ország területének 52%-a, a művelt területek kétharmada. Ez a veszélyeztetettségi mérték a legnagyobb Európában. Az erről híres Hollandia csak megközelíti ezt a szintet, de nem éri el.

Az elöntések elleni védelemnek megelőző része a mentesítés, amit a vízügyi szervek veszély helyzeten kívüli időszakokban végeznek. A másik része a tényleges elöntés, vagy annak közvetlen veszélye idején végrehajtott védekezés.

Árvíz elleni védelem

A magyarországi folyók nagy része heves vízjárású. A Duna legnagyobb vízhozama hússzor is meghaladja a kisvíz hozamát. Kisebb folyók, pl. a Körösök esetében ez az arány több százszoros. Az árvizek gyorsan - a kis vízfolyásokon órák alatt - alakulnak ki. A nagy folyókon az árvíz levonulása hónapokig eltarthat. Különösen veszélyesek a rendkívül gyors lefolyású, pusztító jeges árvizek.

Az árvízvédelem hazai jelentőségét támasztja alá, hogy 21 200 km2 nagyságú ártér fekszik a folyók árvízszintje alatt. Ezen a területen található 1,8 millió hektár termőföld, a vasutak 32%-a, az utak 15%-a és több, mint 2000 üzem. A lakosság negyed része él ártéren több mint 700 településen. Az árterületek jellemző gazdasági adatairól az alábbi táblázat tájékoztat részletesebben.

Magyarország árvízvédelmi öblözeteinek jellemző gazdasági adatai (1994)

Megnevezés

Egység

Duna-völgy

Tisza-völgy

Összesen

Nemzeti vagyon

Mrd Ft

830

1570

2400

- lakásállomány

Mrd Ft

440

655

1095

Termelési érték

Mrd Ft

174

702

876

Összes gazdasági érték

Mrd Ft

1004

2272

3276

Egyszeri elöntésből származó árvízkár

Mrd Ft

144

549

693

Veszélyeztetett lakosság

fő/km2

118,0

123,0

119,5

Az árvízvédelmi művek állóeszköz értéke

M Ft/km2

0,97

1,27

1,08

Az árvízkárok megelőzése érdekében folyó munkálatok egyrészt az árvízmentesítésből, másrészt a folyók lefolyási viszonyainak a javításából, a folyószabályozásból tevődnek össze.

Az árvízmentesítés évszázados munkái során kiépült 4220 km árvízvédelmi vonal, melynek túlnyomó része földtöltés (lásd a következő ábrán). Mindössze 30 km az árvédelmi fal hosszúsága, és 286 km a magaspartoké. Ezen kívül 20-25 km árapasztó-csatorna, és 10 síkvidéki szükségtározó (pl. a mályvádi szükségtározó) összesen 360 millió m3 tározótérrel enyhíti a töltések terhelését. Ezzel a rendszerrel a veszélyeztetett területek 97%-a védett. A védett területek 151 eltérő méretű öblözetre oszlanak, amelyek az őket védő töltés szakadása esetén víz alá kerülnek, de a szomszédos öblözetbe nem jut át róluk a víz.

Az esetleges kiöntés öblözeten belüli elhatárolására lokalizációs gátak épültek, vagy meglevő földműveket (utak, vasutak töltései) jelöltek ki erre a célra. Árvízcsúcs-csökkentő hegy-, vagy dombvidéki tározó csak a kisebb vízfolyások felső szakaszain található.

Az árvízvédelmi töltések védőképességét a következő ábra értékeli. Eszerint a töltéseknek kevesebb, mint 60%-a elégíti ki az előírt védőképességet. A helyzetet súlyosbítja, hogy már lassan két évtizede nem jut elég fedezet a fenntartási munkákra sem, és a művek állaga – ezzel a védőképessége – folyamatosan romlik. Már 1200 olyan, 50-200 m hosszú töltésszakasz van, amelyen a gátak állékonysága veszélyesen lecsökkent.

A folyószabályozás ma is érvényes, alapvető célkitűzései: a víz, árvíz, jég, hordalék és uszadék kártétel nélküli levezetése, a hajózó út biztosítása, az ivóvíz- és más vízkivételek lehetőségeinek a megteremtése és védelme, a parti szűrésű ivóvíz-bázisok védelme, a természeti értékek megőrzése.

Az árvíz, a jég, stb. levezetése révén a folyószabályozás a vízkár-elhárítás fontos része, ugyanakkor egyre jobban szolgálja a hasznosításokat is. Az árvíz levezetését a nagyvízi folyószabályozás keretében kell biztosítani, ami lényegében az árvédelmi töltések meghatározása és kiépítése.

Hasonlóképpen, a középvízi mederben folyó szabályozások javítják a jéglevonulás lehetőségeit, csökkentik a torlaszképződés veszélyét, egyben természetesen a folyó sokoldalú hasznosítását is segítik.

A korszerűnek mondható folyószabályozás eredményeit az alábbi táblázaton lehet látni, amelyek mintegy 200 éves munkálatok során alakultak ki.

A közép- és kisvízi folyószabályozás jelenlegi helyzete

Folyó neve

Összes hossz

Szabályozott

Részben szabályozott

Nem igényel szabályozást

Szabályozásra szorul

km

Duna

417

106

292

44

243

Tisza

585

280

72

95

155

Dráva

143

85

21

37

28

Többi folyó összesen

1656

469

246

464

785

Összesen

2801

940

631

640

1211

A szabályozások során több száz mederátvágást végeztek, amelyek lényegesen rövidítették a folyók hosszát. A Dunáét csak 70-80 km-rel (legnagyobb részben Dunaföldvár alatt), a Körösökét több száz km-rel, a korábbi hosszuk felénél kisebbre csökkentették. A megnövekedett esés következtében beágyazódott medreket kőművekkel biztosították. Ez utóbbi munkák – bár lelassultak – ma is folyamatban vannak. A folyószabályozást ugyanis élő folyókon soha nem lehet befejezettnek tekinteni. Erre utal az előbbi táblázat is, amely szerint még jelentős szabályozási munkák szükségesek a mai igények kielégítéséhez.

 A nehéz gazdasági helyzet következtében évről-évre elmaradnak az újabb fejlesztések, sőt a meglévő művek és műtárgyak fenntartása terén is növekednek a lemaradások. Ezek egyrészt a vízkárok veszélyét növelik, másrészt a hasznosítások (pl. a hajózás, vízkivételek) lehetőségeit fokozatosan növekvő mértékben csökkentik. Különösen a folyókon levő műtárgyak állaga romlik gyorsan (pl. zsilipek, duzzasztók, stb.)

A vízfolyások állami tulajdonban vannak. Ezért a közérdekű szabályozási munkák állami feladatok (pl. jégmegállásra veszélyes helyek szabályozása, nemzetközi vízi út, stb.). Ha azonban valamilyen helyi, vagy magánjellegű igényt kell kielégíteni, annak a megvalósításában az érdekelteknek ki kell venni a részüket.

Az árvízvédekezési munkákat a tényleges árvizek alkalmával végzik. Ezeket a feladatokat az állami védműveken a vízügyi szervek irányítják a helyi és országos közerő bevonásával, szükség esetén a Honvédség és a Polgári Védelem közreműködésével. A legnagyobb és leghatékonyabb segítő a Honvédség. A rendszerváltás során törvényekkel szabályozták az önkormányzatok részvételét a helyi vízgazdálkodási feladatokban, köztük a vízkár-elhárításban. Az 1991. évi XX. törvény 88. §-a többek között intézkedik az önkormányzatok védekezés alatti közerő kiállítási feladatairól is.

Az árvizek idején alapvető feladatokat ellátó vízügyi igazgatóságok e célra alkalmazható létszáma mintegy ötödére, kb. 4000 főre esett vissza. Ezzel a műszaki munkálatoknak is csak az irányítását tudják ellátni. A Honvédség sem képes a továbbiakban ennél nagyobb létszámot rendelkezésre bocsátani. Ezért a közerő kiállításával kapcsolatban az említett törvényben szabályozott önkormányzati feladatoknak nagyon megnőtt a jelentősége.

A védekezéssel kapcsolatos igazgatási feladatok körében igen fontos a töltésszakadás veszélye, vagy bekövetkezte esetén a mentési munkák szervezése és vezénylése, ami az önkormányzatok, és ha kell, az állami igazgatási szervek hatáskörébe tartozik. Az 1970. évi tiszai árvíz során 69 település 95 ezer lakosát (köztük Makó várost) kellett kitelepíteni. Az árvízvédekezés eseteiről tájékoztató adatokat az alábbiakban foglaljuk össze, 1994. év végi árszinten.

Az árvízvédekezéssel kapcsolatos összefoglaló tájékoztató adatok

Az árvízvédekezésre való felkészülés (fenntartás, üzemelés, fejlesztés, felügyelet):

- éves ráfordítás mintegy 1,5 milliárd Ft
- foglalkoztatott létszám 2400 fő (az állandó őrszemélyzetet is beleértve)

Kis és közepes árhullámok (III. fokú készültség alatt) elleni védekezés:

- visszatérési ideje: 1-3 év országosan
- védekezési költség 100 millió Ft/év-ig (KHVM tartalék)
- védekező létszám: 4000 fő vízügyi dolgozó+szerződöttek, helyi közerők

Jelentős árhullám (III. fokú készültséget meghaladó) elleni védekezés:

- visszatérési ideje: 5-6 év országosan
- védekezési költség: 100-150 millió Ft
- védekező létszám: 10 000-15 000, KHVM által mozgósított erők, helyi közerők, szükség szerint honvédség
- készültség:  1500-2000 km védvonalon
- árvíz által fenyegetett
  javak: 10 milliárd Ft nagyságrendben
 lakosság:  100 000 fő-ig
- kitelepítendő lakosság: 5000-10 000 fő körül

Rendkívüli árhullám elleni védekezés:

- visszatérési ideje 10-12 év országosan
- nemzetgazdasági kár
 (véd. költséggel): átl. 30-40 milliárd Ft
 (szélső esetben 100-150 milliárd Ft)
- védekező létszám: 30 000-50 000 fő, a KHVM által mozgósítható erők, honvédség, országosan mozgósított közerők
- készültség: 2000-3000 km védvonalon
- árvíz által fenyegetett
 javak: több száz milliárd Ft
 lakosság:  több 100 000 fő-ig
- kitelepítendő lakosság: 10 000-100 000 fő körül

 

Az árvízi elöntések megelőzése és elhárítása érdekében az ezredfordulóig a legfontosabb feladatok:

Az árvízvédelem területén:

          A fejlesztések során a védművek védőképességét összhangba hozni a védett területek veszélyeztetettségével és kárérzékenységével. Ezen belül az elsőrendű védműveken megfigyelhető állékonysági hiányok (figyelemmel az 1200 veszélyes helyre) fokozatos megszüntetését szorgalmazni.

-        Biztosítania védművek és a védőképességükhöz szükséges védelmi szakfelszerelések állapotának megőrzését és a fenntartásukhoz szükséges erőforrásokat.

-        A védekező létszámban és -szervezetben bekövetkezett változások miatt a vízkár-elhárítási fejlesztésekben átmenetileg célszerű előtérbe helyezni a hírközlés, informatika, valamint a védelmi gépek és eszközök fejlesztését.

-        A fejlesztések költségeinek a finanszírozása az állami feladatok szűkítése és a helyi források bővítése mellett oldható meg. Az önkormányzatok szerepének a növelése, az érdekeltek fokozódó tehervállalása (pl. a vízkár-elhárítási díj bevezetése), továbbá a biztosítási díj új rendszerének létrehozása teremthet új, növekvő forrásokat.

-        Új munkamegosztásra van szükség az állami-, önkormányzati- és társulati szervek között, továbbá a közerőnek az új feltételekhez igazodó kiállítására és működtetésére, a védekezés vezetésének megváltoztatására. Ki kell dolgozni az előrejelzés, riasztás, mentés-kiürítés és tájékoztatás új helyzetnek megfelelő rendszerét.

A folyószabályozás terén:

-        A Duna nemzetközi vízi út jellegével kapcsolatos munkálatok; a szigetközi és nagymarosi szakaszok rehabilitációja, a Budapest alatti gázlók, és jégmegállásra veszélyes szakaszok rendezése folytatódik a rendelkezésre álló erőforrásoktól függő ütemben.

-        A Ráckevei (Soroksári) Duna egyre veszélyesebb feltöltődését és eutrofizációját a tápláló és elzáró műtárgyak felújításával és a fenntartási munkák - beleértve a kotrásokat is - fokozásával még meg lehet állítani és visszafordítani.

-        A Tiszán Tokaj-Komoró és Tiszabecs-Ibrány között tovább folytatódnak a szabályozások. Szabályozni kell a Kiskörei-tározó feltöltődését, hordalék elhelyezését, meder- és környezetvédelmi munkákkal biztosítani a tó fenntartható hasznosítását.

-        A Dráván elsősorban a kanyarok megkezdődött elfajulásait kell megállítani.

-        Részletes vizsgálat szükséges a műtárgyak állapotának a felmérésére és az esedékes felújítási munkák elvégzésével biztonságossá kell tenni a működésüket. A pénzügyi okokból elmaradt felújítási és fenntartási munkák következtében egyre sűrűsödő meghibásodások ezt egyre inkább alátámasztják.

-        A szabályozási beavatkozásokat úgy kell megtervezni, hogy a holtágak vízcseréje megtörténhessen, ökológiailag és tájesztétikailag megfelelő állapotok alakuljanak ki.

-        A folyószabályozás komplex és közcélú jellege szükségessé teszi annak állami kézben való tartását. Indokolt azonban meghatározni azokat a munkálatokat, amelyek elvégzéséhez helyi, vagy egyéni érdekek is kapcsolódnak. Ezek pénzügyi feltételeinek a megteremtésébe az érdekelteket is célszerű bevonni.